POSTCARDS FROM TURKEY

                                      Öt dolog, amit a legjobban szeretek Törökországban! Szóval, volt már a blogon, itt jó néhány ilyen felsorolás (például EZ , ahol a negatívumokról írtam bővebben), úgyhogy ma jöjjön még egy, ahol egy csokorba szedtem azokat a dolgokat, amiket a legjobban szeretek Törökországban! Kezdjünk is bele... Az első: minden megoldható. Bár, már-már kényszeresen rendszerezett, gyakorlatias lelkem még mindig jobban szereti (itt csak szeretné) a világos, átlátható és állandó jelleggel alkalmazott szabályrendszereket (ami itt a teljes fikció kategóriába esik), meg kell hagyni, hogy van annak előnye (miután kihordtad lábon a harmadik idegösszeomlásodat, mert megint nem jó a papírod), hogy itt tényleg minden megoldódik. Néha magától, néha fű alatt, néha a szabály teljes ignorálásával, de általában előbb vagy utóbb ( tartózkodási engedélyek esetében inkább utóbb – pláne Isztambulban) mindenre találnak valami megoldást. Amelynek a problémája egyébként az eset

Ezeket a szavakat mind halljuk, ha valaha betettük a lábunkat Törökország területére, de nem feltétlen vagyunk tisztában az értelmükkel azonnal, (hiszen többségében arab eredetű kifejezésekről van szó, így alaposan próbára tehetik a bimbózó török nyelvtudást) de még egy gyors szótárazás után sem gyakran. Viszont a hétköznapi élet elengedhetetlen kifejezései. Úgyhogy most nézzük át együtt a leggyakoribbakat! 1. Allahallah! // Allah allah! // Allahhallah (ahogyan leginkább hangzik)... Kezdjük ezzel az egyszerűvel! Ebben a kifejezésben az „Allah” (isten) szó került duplázásra. Legtöbbször egyfajta indulatot kifejező kifejezésként hallhatjuk, de nem feltétlen kell indulatosnak lenni a használatához. Meglepődéskor, csodálkozáskor is használható kifejezés. 2. Allah senden razı olsun A köszönetnyilvánítás egyik formája, ami elsőre kicsit soknak és hosszúnak tűnhet, de kifejezetten szép kifejezés, hiszen egyszerre fejezzük ki a hálánkat az adott illető felé, és emellé

Tíz meglepő dolog és tévhit Törökországgal kapcsolatban... 1. A tisztaságmánia... I gazából, amikor idejöttem, akkor azt hittem, hogy van némi fogalmam a takarításról, mivel hát természetesen otthon is szoktuk űzni eme cselekvést, szóval gondoltam, tán a világ itteni részén is felporszívózunk, felmosunk, port törlünk meg ilyen alapvető dolgokat csinálunk. Súlyosan tévedtem. A takarítás Törökországban egy másik dimenzió, mondhatni társadalmi elfoglaltság, némelyeknél szinte már-már hobbiszámba menő foglalatoskodás. De nem ám úgy, hogy csak porszívózunk, aztán felmosunk. Rettenetek rettenetje... még elképzelni is rossz, hogy csak ennyiből állna a padló takarítása például. Nem. Itt sok helyen a sima felmosó sem divat, hiszen az nem tisztít rendesen, így minden valamire való török állampolgár tudja, hogy a padló csak akkor lehet tiszta, ha azt a két kezeddel, meg egy természetesen előre kitisztított, fertőtlenített (nem ám csak kimosod, isten ments...) anyagdarabbal nyal

Munkavállalás Törökországban, avagy lehetséges-e egyáltalán? Már régóta szerettem volna írni egy ilyen cikket, de igazság szerint kicsit féltem, mert jelenleg én magam nem dolgozom, és nem akarnám, hogy esetlegesen visszás hatása legyen, mondván „ mit magyarázol erről, te úgysem dolgozol éppen ”... De aztán rájöttem, hogy igazából pont ezzel tudom megvilágítani nagyon jól azt a szituációt annak, aki ideérkezik, mert úgy döntött, hogy itt próbálna szerencsét ilyen-olyan okoknál fogva, vagy pedig csak fontolgatja a Törökországban való munkavállalást, mert azt hallotta, hogy Törökország olcsó ország (ezt a poént még az elején lelövöm, nem az.), meg alapvetően egy jó klímájú, kellemes hely (ez viszont igaz). Előre szeretném leszögezni, hogy ez nem valamiféle útmutató a törökországi munkavállaláshoz, vagy akár tévedhetetlen gazdasági elemzés Törökországról, ez csak egy vélemény néhány információval, és saját tapasztalattal.  Tehát... lehetetlen Törökországban külföldiként munkát válla

A " Határátkelő " névre hallgató oldal számára írt bemutatkozó cikkem... Élet a kebabon túl, avagy hogy kerültem Törökországba, és milyen itt az élet valójában... Törökország egy furcsa hely, amiről a többségnek azonnal van valami véleménye, emléke vagy benyomása. Az érdekes ország, ami ténylegesen közel hozhatja hozzánk a Közel-keletet könnyű elérhetősége és széleskörű turizmusa miatt. Pontosan ezért sokaknak sokféle véleménye van róla gyakran anélkül, hogy valóban jártak volna itt. Sokan méltatják a gyönyörű hoteleket, az all-inclusive kiszolgálást, a lélegzetelállító tengerpartokat, a híres török vendégszeretetet, míg sokan soha többé vissza se kívánnak nézni ide a sok, néhol már-már erőszakos bazári árus miatt vagy a sok külföldiek felé irányuló átverés miatt ( bizony, ötven euró könnyedén ötven lírává váltódik, csak a „jó” helyen kell váltani... ), amitől könnyedén keserű tapasztalattá válnak a nyaralás napjai. Na, nekem semmi ilyesmi tapasztalatom, g

Személy szerint ez az egyik legelterjedtebb ilyen „óvaintés” ( bár, elég szoros a verseny az „Eladnak majd ott két tevéért meg kecskéért!” című műsorszámmal ), figyelmeztetés, netalántán „jó” tanács (biztos vagyok benne, hogy ténylegesen jóságból fakad, természetesen... Hogyne ...), amiket különböző verziókban megkaptam az évek alatt török férj mellett, és bevallom őszintén, sokáig nem igazán értettem, hogy milyen reakciót kellene rá mutatnom. Milyen választ adhatnék ezekre, mert bár első pár alkalommal, még felmérgesítettek az ilyesmi megszólalások, addig az évek múltán már eljutottam abba az állapotba, hogy képes mulattatni a butaság. Bár, megfelelő reakciót még továbbra sem tudok adni (szerintem)... Hacsak a pár másodperc néma csöndet bámulással egybekötve (miközben arra gondolok, hogy vajh’ mit mondhatnék neked, drága barátom ...) nem tekintjük annak. Leginkább ezért szerettem volna megírni ezt a cikket, hogy ha mást nem, akkor innentől az lesz az ilyen jellegű megszólalásokr