POSTCARDS FROM TURKEY

„Sztereotípiák”, amiket talán minden törökül beszélő külföldi hallhatott már Ebben a bejegyzésben olyan gyakran ismételt mondatokat gyűjtöttem egy csokorba, amivel én viszonylag gyakorta találkoztam mind Törökországban, mind pedig itthon, amikor nyelvtudásra, nyelvekre terelődött a téma, és előjött a török nyelv… De kezdjük is el! 1. „És akkor tudsz olvasni is?”  avagy amikor nem tudja, hogy a törököt pontosan ugyanazzal az ábécével írják (néhány plusszal kiegészítve, ugye), mint a saját anyanyelvét… Igen, kedves barátom, mint mindannyiunkat, akik a Föld teke szerencsésebb felén élnek (Istennek legyen hála érte!) engem is megáldottak az olvasás órák varázsával a magyar közoktatásban, így életem nagyjából 6.évére egészen megfelelően sikerült elsajátítanom ezt a képességet. Mára ez a sztenderd válaszom erre a kérdésre, amelyet én személy szerint túl sokszor kaptam meg ezidáig (és amelyet boci szemek követnek), korábban egy bájos „mi a probléma lényege?” c. a...

A szükség nagy úr, avagy mi kell, mi nem kell törökül? – 1. rész Mai bejegyzésünkben a „szükség” témáját fogjuk körbejárni a lehető legalaposabban, és a lehető legegyszerűbben természetesen. Akkor kezdjük is el! Több alpontra fogom bontani a különböző kifejezési módokat, hogy minél világosabb legyen a használatuk.  1. Laz ı m, Gerek - Ez az első szükséget kifejező szavaink , amelyek az egyik leggyakrabban alkalmazott „szükség”-ünk. Erősségében nem különbözik a magyar „kell” szavunktól. Ha valahová mennünk kell, valamit vennünk kell, és társai, akkor ezt nyugodtan alkalmazzuk. - Nézzünk egy példát, hogy lássuk, hogyan épül fel egy mondat ennek a szónak a segítségével! Benim okuma m laz ı m / gerek. (Olvasnom kell.) - Miből áll ez a mondat, és minek mi a funkciója? ·     benim – enyém => így jelölöm, hogy kinek kell az adott cselekvést elkövetnie. NEM muszáj használni (csak ha hangsúlyozni szeretnék, hogy az ÉN adott cselekvé...

Hány az óra, vagyis mennyi az idő? Sziasztok! Kis szünettel folytatnám egy újabb tananyaggal a számotokra :)!  Az óra valószínűleg minden nyelven egy meglehetősen nehéz tananyag, hiszen ahány nyelv, annyi féleképpen szokták ezt megoldani az emberek, és míg általában talán elmondható, hogy a „tizenkilenc harmincöt” megoldás mindenhol érthető lesz, azért nem árt megtanulnunk, hogy hogyan tudjuk ezt szebben is kifejezni, ha alkalmunk nyílik rá. Az érthetőség kedvéért ketté fogom bontani ezt a kérdés kört kettő darab kérdéssel. Az első kérdésünk pedig nem más lesz, mint a: hány óra van? Vagyis „Saat ka ç?”. 1. Saat ka ç? Erre vegyük a két legegyszerűbb választ előre: - Saat on. – Tíz óra van. - Saat on buçuk. – Fél tizenegy van, tehát 10:30. – Nagyon fontos, ahogyan már ezekből is látszik, törökben a „saat” szó előzi meg a számot ellentétben a magyarral, illetve itt nem használjuk a „var” szócskát, szintén a magyar „van” használattal ellentétben. Nézz...

Az „olmak” igéről…   A mai bejegyzésünk témája az „olmak” ige használata lesz, amitől sokan félnek, mert hogy sok alakja lehet, vagy nem lehet egészen megfeleltetni magyar nyelvtani formához minden esetben, de remélem, ezután a bejegyzés után picit könnyebb lesz majd J . Osszuk a használatát két nagy csoportra! Az első csoport lesz a „lenni” jelentésű csoport, míg a másik tárgyalt osztag a „történni” jelentést fogja kapni. 1. „Lenni” - Egyszerűen fogalmazva az olmak azt jelenti, hogy lenni. És itt jön a keveredés, mert ilyenkor rögtön próbáljuk rokonítani a magyar „lenni”-vel, ebből kifolyólag a vagyokkal, meg te vaggyal, és társaival. Törökben ez a lenni nem az a lenni. Törökben a „vagyok”-os lenni (jövő idő kivételével, mert ott használjuk egyedül az olmak-ot a „leszek”, „leszel” stb. kifejezésére) az egy mindig az adott szóhoz csatolt – yim, – sin, - siniz stb. vagy múlt időben – dim, – din stb. ITT megnézhetitek a táblázatokat. Az olmak-ot ilyen jelentésbe...

Modellkedés Törökországban... Mivel ez általánosságban egy sokakat érdeklő téma szokott lenni, és valamennyire kapcsolódik is Törökországhoz, Isztambulhoz, így gondoltam, hogy erről is írok egy bejegyzést, hogy milyen modellnek lenni a világ egyik legpörgősebb metropoliszában, hogyan zajlik ez az egész, és hogy egyáltalán megéri-e… Kezdetnek, vagyis hogy hogyan indult ez az egész… Én személy szerint a középiskola vége felé kezdtem modellkedni, de semmi komoly célom nem volt vele, csak azért csináltam lényegében, hogy csináljak valamit. Élveztem a fotózásokat, csináltunk pár show-t, olyan vicces, laza volt az egész. Akkoriban még nem igazán érdekelt külföld vagy úgy a méreteim általában. No pressure. Aztán a gimnázium vége felé kezdett bennem kialakulni egy érzés, hogy menni kell valahová. Akkor éreztem ezt életemben először, az azt követő években viszont már visszatérő vendég az életemben… kaptam is egy lehetőséget, meghívtak Spanyolországba egy szépségversenyre, hogy képv...

Megtörtént-e, ha nem láttam? Avagy susmusoljunk picit! Ezzel a bejegyzéssel a török nyelvtan olyan ingoványos talajára tévedtünk, amellyel a nyelvtanulás során szerintem mindenki sokáig birkózik, hiszen ez egy újabb dolog, ami a magyar nyelvben egyszerűen nem létezik (ezt nem csodálom amúgy), így sokáig teljesen vakon tapogatjuk a szavakat kimondás előtt, hogy „na, vajon most jól használtam-é…”. Szerintem már mindnyájan tudjuk, hogy miről lesz itt szó, de azért elárulom: a – mi ş-es igeidők. Jéj. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy én bár tényleg mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legérthetőbb módon elmagyarázzam és érzékeltessem ennek a használatát, nem baj, ha még ezredjére sem leszel benne biztos. Szerintem ez tipikusan az a nyelvtani rész, amit akkor ért meg az ember, ha használnia kell. De lássunk előbb egy táblázatot arról, hogy mit is fogunk ma használni (mielőtt végleg feladnánk)! Ben – mi şim/mışım/muşum/müşüm Biz – mışız/mişiz/muşuz/müşüz ...