Török Nyelvtan Egyszerűen 4. - A valódi múlt idő

A múlt, ami valóban már elmúlt (és láttam is)…

A múlt idő vagyis Görülen Geçmiş Zaman

A múlt idő a török nyelvtanban egyike azoknak a témáknak, amik sokaknak bosszúságot okoznak, nagy százalékban azért, mert eleve teljesen bekavarják őket az olyan kijelentések, miszerint „a török nyelvben több múlt idő van” (nincs, viszont több féle szemléletük van, ami nem feltétlenül fog múltat jelenteni), más részben pedig mivel ez a magyartól teljesen eltérő része a nyelvtannak, így valóban kicsit nehézkes lehet. Még bekeverés nélkül is.

Mai témánk a múlt idő, illetve az a múlt idő, amit a saját szemünkkel láttunk (többnyire), és ami jelen esetben nem folyamatos, meg nincs benne semmi extra.

1. Hogyan képezzük?

Ben - dim/dım/dum/düm*
Sen - din/dın/dun/dün
O - di/dı/du/dü

Biz - dik/dık/duk/dük
Siz - diniz/dınız/dunuz/dünüz
Onlar - diler/dılar/dular/düler

Itt is fontos szabály, hogyha az igető utolsó betűje ç p h k s ş t, akkor a „d”-ből „t” lesz minden személyben! Tehát, például „yaptım” (én csináltam), nem pedig yapdım. Ilyen nincs, ne is legyen.

*Illetve van ezeknek egy olyan furcsa alakja is, amikor különírják őket. Ez nagyjából sosem fog megtörténni, mondani meg pláne nem fogják, csak gondoltam megemlítem, nehogy valakit aztán sokk érjen, amikor olyan mondattal kell szembesülnie, hogy „Kız güzel idi”. Ilyenkor nincs magánhangzó harmóniára ügyelés, de személy szerint én életemben egyetlen egyszer láttam így leírva valamit egy újságban az évek alatt. Teljes megrökönyödés volt a részemről.

Nézzünk most egy ragozási példát a „söylemek” (mondani) igével! Nagyon fontos még az is, hogy mint a fenti táblázatból látható, a magánhangzó harmónia itt is érvényesül! 

E/1 – söyledim	T/1  söyledik
E/2 – söyledin	T/2 - söylediniz
E/3 - söyledi	T/3 - söylediler

Tagadni ebben az igeidőben is a – me/ma párossal fogunk szintén a magánhangzó harmóniának megfelelően, mutatom is alább egy példával, mondjuk az „almak” (venni) igével!

E/1 – almadım – nem vettem	T/1 – almadık – nem vettünk
E/2 – almadın – nem vetted	T/2 – almadınız – nem vetettek
E/3 – almadı – nem vette	T/3 – almadılar – nem vettek

A kérdő verziója pedig így fog felépülni:

E/1 – söyledim mi? / söylemedim mi?	T/1 – söyledik mi? / söylemedik mi?
E/2 – söyledin mi? / söylemedin mi?	T/2 – söylediniz mi? / söylemediniz mi?
E/3 – söyledi mi? /söylemedi mi?	T/3 – söylediler mi?  / söylemediler mi?

2. És mikor is használjuk?

Ugye, ennek van egy nagyon szép tankönyvi megfogalmazása, miszerint akkor használatos ez az igeidő, ha konkrétan a tanúi voltunk egy eseménynek, láttuk azt. Én inkább azt mondom, hogy eleinte ne bonyolítsuk túl (meg aztán ebből jön a sok gondolkodás, aminek a végén azt sem fogjuk tudni, hogy mit láttunk, és mit kitől hallottunk), mert még rengeteg finomság vár ránk a nyelvtan dzsungelében, szóval legyen ez az igeidő az, ami: múlt.

Tehát, ha elmeséled, hogy ma elmentél a boltba, vettél tejet, tegnapelőtt meg láttad a szomszédot, és azelőtt még az eső is esett… Akkor ez az, amit használni kell. De ha esetleg kellene némi mankó, akkor a következő szavak, mind olyan időhatározók, amelyek ezzel az igeidővel szoktak előfordulni:

- dün – tegnap („Dün onu gördüm – Tegnap láttam őt.”)

- önceki gün – tegnapelőtt („Önceki gün iki tane süt aldım. – Tegnapelőtt két tejet vettem”.)

- geçen hafta – múlt héten

- geçen ay – múlt hónapban („Geçen ay araba sürdüm. – Múlt hónapban autót vezettem.”).

- geçen yıl – múlt évben

- biraz önce – nem sokkal korábban

- geçen Pazartesi – múlt hétfőn

- iki hafta önce – két héttel ezelőtt

- son zamanlarda – az utóbbi időben

- henüz – még nem („Henüz yapmadım – Még nem csináltam (meg)”).

Illetve ennek az igeidőnek még van egy vállfaja, amely az ő folyamatos verziója! Mivel ebben szintén semmi bonyolultság nincsen, ezért egy bejegyzésbe tettem őket, hogy lássuk, hogy összetartoznak.

1. Hogyan épül fel az a folyamatos verzió?

Lássunk előbb egy táblázatot!

ha az igető utolsó magánhangzója: e, i	- iyor – tehát: geliyor (jön)
ha az igető utolsó magánhangzója: a, ı	- ıyor – tehát: yapıyor (csinál)
ha az igető utolsó magánhangzója: u, o	- uyor – tehát: koşuyor (fut)
ha az igető utolsó magánhangzója: ü, ö	- üyor – tehát: gülüyor (nevet)

Ez lesz a mi alapunk, amelyet a folyamatos jelenidő tárgyalásánál már láttunk. Mint mondtam ebben semmi bonyolultság nem lesz, ugyanazt a metódust fogjuk használni, amit már megtanultunk a másik folyamatosságnál! Az egyetlen változás, hogy most a –yor szócska vége némileg módosul. Mutatom is hogyan!

E/1 - söylüyordum	T/1 - söylüyorduk
E/2 - söylüyordun	T/2 - söylüyordunuz
E/3 - söylüyordu	T/3 - söylüyorlardı

Tehát, ugye a táblázat alapján eldöntöttük hogyan ragozzuk a söyle-mek igét hogyan módosítjuk, és az ezt követő módosításhoz adtuk hozzá csupán a most tanult múltidőt. Ennyi történt mindösszesen, és mindez annyit módosít a jelentésen, hogy az adott cselekvés folyamatosan ment végbe a múltban. Tehát például a „tegnap otthon voltam, tévét néztem” (Dün evdeydim televizyon seyrediyordum.) jellegű közlések lehetnek ilyenek. Vagy vannak ilyen berögzült mondatok, amelyeket a hétköznapi beszédben hallhattok, pl. a „diyordum ki (mondtam, hogy…).

Ez lett volna a „valódi” múlt idő két ága mára J.

Ha kérdésetek van, nyugodtan feltehetitek, igyekszem segíteni!

További szép napot Nektek! 

Kövessetek Instagrammon ITT még több érdekességért és tartalomért! :)

Mercedes