A török nyelvtanulás rejtelmei, avagy amikor a „merhaba” már nem elég…

A török nyelvtanulás rejtelmei, avagy amikor a „merhaba” már nem elég…

Ha Törökországba terveztek költözni, ha már eleve itt éltek, ha „török párkapcsolatban” éltek, vagy ha az élet úgy hozza, hogy esetleg kénytelenek vagytok megpróbálkozni a török nyelv megtanulásával (és közben az idegösszeomlás kerget, mert ezredjére is úgy érzed, hogy a tudásod a semminél jóval kevesebb), akkor ez a cikk neked szól. Meg akkor is, ha csak egyszerűen érdekel a nyelvtanulás témaköre.

Először, amit mindenképp le szeretnék szögezni: nem vagy egyedül és nem vagy buta, és igen, menni fog. Lehet, hogy nem egy hét múlva, de menni fog. Mindenki így kezdte, nagyon ritka az, aki felnőttként azonnal magabiztosan használ egy idegennyelvet, szóval tényleg semmi baj nincsen.

Én a mai napig emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt ültünk egy étteremben, társasággal, figyeltem az embereket, ahogyan nevetgélnek, beszélgetnek, és úgy éreztem, én ennek soha nem leszek a része. Soha nem fogom őket megérteni, soha nem lesz itt nekem helyem, és különben is úgy maga az egész élet borzasztó. Kimentem a mosdóba, és elsírtam magamat, annyira úgy éreztem, hogy nekem semmi nem megy.

Ez 2016 áprilisa környékén volt, kereken egy évvel később viszont már nyelvvizsgáztam, még egy évvel később, illetve napjainkra (ugye, ez egy folyamatos fejlődés, nem lehet pontosan dátumot mondani) már egy ideje folyékonyan beszélek és nem nagyon fordul elő olyan, hogy valamit ne értenék meg, ezért gondoltam, hogy leírom, hogyan jutottam el idáig viszonylag rövid idő alatt, hátha Nektek is segítségetekre lehet. Természetesen nem a titkos receptet árulom el most itt mindenkinek, hanem apróságokat, amik nekem beváltak, és ahogyan én csináltam a dolgokat.

1. Vegyél végig minden (lehetőségeken belül) nyelvtant!

Ezt minden nyelvre lehet alkalmazni, és szerintem az egyik legnagyobb magabiztosságot adó tanács lehet mind közül. Bővebben annyit takar, hogy mielőtt elszánnád magadat az aktív beszéd elkezdésére, vedd végig az összes (de legalább a legfontosabbakat) nyelvtani részt. Ne csak az alapokat, ne csak egy múlt időt, hanem mindent.

Így, amikor elszánod magadat a beszédre, már lesz mögötted egy passzív tudás, amit szépen lassan átépíthetsz aktívvá. Így kevésbé fognak előfordulni olyan helyzetek, hogy beszélnél, hiszen már milyen sokat tudsz, de például az első feltételes módú mondatnál megakadsz, és elkezdődik a pánik, ami aztán egy olyan rossz emlékként marad meg benned, hogy elkezd kiépíteni benned egy gátat az olyan helyzetekre, amikor beszélned kell. Így ehelyett, elsőre valószínűleg rosszul fogod használni a dolgokat, de lesz miből használni, és alapvetően egy sikerélményként fog rögzülni.

2. A legjobb beszélgetőtársa TE magad vagy.

Elsőre fura lehet, de ha jól emlékszem Lomb Kató is esküdött erre a módszerre, ő pedig tizenhat nyelven dolgozott életében vagy fordítóként vagy pedig tolmácsként, szóval valószínűsíthetően tudta, miről beszél.

A módszer pedig a következő: beszélj akkor is, ha nincs kivel. Találj ki témákat, dialógusokat, lehetséges párbeszédeket, és mondd el. Én rengetegszer csináltam azt, hogyha történt velem valami, akkor később úgy csináltam, mintha el akarnám magyarázni valakinek az adott dolgot. Így egy részt növelheted a szókincsedet, hiszen meg kell nézned az adott témához a szavakat, viszont megúszod a stresszt, hiszen senki előtt nem kell kellemetlenül érezned magadat és bepánikolnod, ha nem jut eszedbe valami. Később pedig, amikor élesben kell mesélned, akkor már a „begyakorolt” szöveget tudod alkalmazni.

3. Soha ne tanulj szavakat!

Kevés annál haszontalanabb dolgot tudok elképzelni nyelvtanuláskor, mint a szótanulás. Semi értelme, soha nem fog előre vinni, ellenben beleölsz a memorizálásba egy csomó időt, és már kezded elhinni, hogy tudod a „szabadság, szerető, ablakpárkány, macskakölyök” szavakat aztán pedig jön a csalódás, hogy élesben mégse jut eszedbe, mégsem tudod használni megfelelően… aztán meg jön a következtetés, hogy „biztos, hülye vagyok”. Nem, nem vagy az, csak rossz a módszered.

Mit kell tanulni szavak helyett? Kifejezéseket, rövidebb mondatokat. És miért? Azért, hogy később tudd őket más mondatokban a megfelelő „nyelvtani körítéssel” alkalmazni. Például: ne azt tanuld meg, hogy „dolu” (tele), oda és kedi, hanem például „Oda kedilerle dolu.” (A szoba tele van macskákkal.).

Így később, ha használnod kell például a „dolu” szócskát, akkor már rögtön ott lesz, hogy kell mellé egy „ile” is. És így tovább. Egyedül arra figyeljetek, hogy a megjegyzendő mondat ne legyen túl hosszú, és ne legyen olyan, amit valóban hosszú percekig magolni kellene tele ismeretlen nyelvtani elemekkel.

Az ilyen tanulásra szánt kifejezések gyűjtésre tökéletesen alkalmas az ingyenesen letölthető ANKI program.

4. Ne akarj mindent érteni!

Nagyon sokat látom, hogy néhányan egy bizonyos szint elérése után leülnek olvasni, tévét nézni vagy akár csak beszélgetni, és minden egyes szót érteni akarnak vagy kijegyzetelni és azonnal megtanulni, és pánikba esnek, hogy „jaj, ezt sem tudom, mit jelent, meg amazt sem”. Érteni fogod, amit mondanak (vagy amit olvasol), akkor is, ha nem értesz minden egyes szót, és ez az, amire koncentrálni kell. Ha fel tudod magadban idézni később, hogy miről szólt az adott oldal, vagy mit akart a pincér, amikor odajött az asztalhoz, vagy épp miről beszéltek a tévében, akkor gratulálok, megértetted, és ennyi lényeg. Nem pedig az, hogy minden egyes tökéletesen haszontalan melléknevet megérts, amivel az x dolgot épp jellemezték.

5. Olvass sokat!

És itt se akarj mindent megérteni, hanem az újra és újra előbukkanó nyelvtani szabályokra figyelj, próbálj rájönni magadtól, hogy mit jelenthet az adott dolog. Könnyíthetsz a saját helyzeteden, ha olyan regényeket olvasol, amiket korábban már olvastál magyarul.

Kövessetek Instagrammon ITT még több érdekességért és tartalomért! :)