ÚTINAPLÓ 1. - Ölüdeniz

Ölüdeniz, Fethiye útinapló

Mint korábban a blog indulásakor ígértem, utazásokról is fogok hozni beszámolókat, tippeket, illetve cikkeket, hogyha esetleg ti is utazás előtt álltok, akkor már képben legyetek érkezés előtt vagy, ha éppen új úticélt kerestek, akkor meghozzam a kedveket egy-egy desztinációhoz. Mai témánk legújabb törökországi utazásom lesz, ez alkalommal Ölüdenizbe! De nézzük is a kezdetektől!

Hogyan lehet a legegyszerűebben eljutni ide?

Hoteltől függő természetesen a legegyszerűbb módszer, de ha a szállásotok Ölüdenizben vagy Fethiyében található, akkor a Budapest-Isztambul-Dalaman (vagy ha valakinek közelebb van, akkor Pozsony-Dalaman közvetlen járat is létezik ebben a szezonban, ITT rá tudtok keresni) útvonalat ajánlom a Pegasusszal (természetesen a Turkish Airlines-nak is létezik ez az útvonala, de általában a Pegasusnál találjuk az olcsóbb ajánlatokat). Kényelmes várakozási idők vannak (szerintem nyaraláskor, pláne családdal érdemesebb több időt hagyni az átszállásra), és összesen valamivel kevesebb mint három óra a repülőút.

Mi valamivel fél tíz után érkeztünk meg este Dalamanba. Maga Dalaman nem egy nagy szám, igazából szerintem az egyetlen, ami picit meglepő lehet itt, hogy egy török viszonylatban aprócskának számító városban (településke), akkora üvegketrec repteret húztak fel turista-ámításra, hogy Ferihegynek (pardon, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) még nagyon sokat kellene gyúrnia, hogy felvehesse vele a versenyt.

Mint említettem az idelátogatók lenyűgözése mellett, ez a repülőtér kiválóan alkalmas az idetévedők megfagyasztására is, mivel valamilyen ismeretlen oknál fogva annyira dolgoztatják azt a klímát, hogy rossz helyen ülve állandó maximum tizennyolc-tizenkilenc fokos szélvihar ömlik az ember nyakába, bárhol máshol létezve pedig szintén konstans fagyos levegő fog körül venni. Szóval, aki nyári időszakban idetéved, annak kötelező a pulóver, kendő és a hosszúnadrág. Máskülönben egy alapos megfázással mondhatunk búcsút a nyaralásnak. 

A másik fontos dolog pedig, hogy érdemes a repülőtérről már előre megoldani a fuvarunkat, mivel Dalaman gyakorta akár hatvan-hetven kilométeres távolságban is lehet az általunk választott szállástól. Szerencsére a hotelek erre fel vannak készülve az esetek nagy részében, és kimennek a vendégek elé a repülőtérre, ahonnan ezt követően egy nagyjából általában egy órás további utazással érünk el a szálláshelyre.

Arra mindenképp fel kell készülni, hogy egy részt sokkal melegebb van, mint Budapesten például. A levegő sokkal párásabb (emiatt még melegebbnek érződik ugyanaz a hőmérséklet), a Nap sokkal jobban éget, így az ilyen délutáni mászkálást, nézelődést jobb, ha elfelejtjük (vagy a szinte nem létező felhős napokra tartogatjuk). Ugyanígy ez a rész nem igazán tartogat városnézésre alkalmas részeket, az összes látnivaló vagy természeti vagy egyszerűen nagyon-nagyon régi.

Amit mindenképp ajánlok, az a medencével rendelkező szálláshely, mivel magát Ölüdenizt (ezt egy térképen jobb előre megnézni) úgy kell elképzelni, mintha két részre lenne osztva – egy tengerparti (amiket általában  katalógusban mutogatnak, hogy „na, ez Ölüdeniz!”), és egy városi részre, ezt a kettőt pedig egy út köti össze, és a tengerparti részen, bár vannak szállások dögivel, nem ajánlom, mivel gyakran a szállások közvetlen közelébe tették a szórakozóhelyeket.

Szóval, aki esetleg ne adj isten’ aludni is kívánna a nyaralás alatt, az felejtse el ezt a részt. Amit viszont garantálok, hogy az első egy-két napban még talán, de később már nem mindig lesz ereje az embernek elmászni a dolmushoz (helyi közlekedési eszköz), aztán azzal lemászni a tengerparti részhez, úgyhogy egy kéznél lévő medence jól fog jönni.  De ha mégis el akarunk mászni egy tengerparthoz, akkor hová kellene elmásznunk?

Én a magam részéről, a „halk plaji” (a pont nélküli i-t mindenki képzelje maga elé) strandot ajánlom Ölüdenizben (a ragyogó kék vízről közbeszúrt képek mind onnan vannak), több oknál fogva is. Első: lesz helyed levegőt venni, anélkül, hogy két másik ember megpróbálná elszívni előled azt, mivel abból is kevés van. Mint a helyből. Második indokom: lélegzetelállító. Sok helyhez volt már szerencsém, de ez volt az első olyan, amikor megláttam, és szó szerint ámultam a víz szépsége láttán. Harmadik: bár, nincs minden a szánkban, de minden „infrastruktúra” meglesz ahhoz, hogy ne haljunk se éhen, sem pedig szomjan strandolás közben. Erre a partszakaszra szintén a dolmussal tudtok eljutni, az „Ölüdenizbe” menővel méghozzá. Ez lesz az utolsó megállója, és 4.25 lírába fáj (nagyjából 250 forint jelenlegi árfolyamon – vagy még annyi se).

Ez a rész fő időszakban teljesen tömve lesz, szó szerint egy talpalatnyi hely sem volt, viszont cserébe a víz teljesen nyugodt (a „halk” partszakasz meglehetősen hullámos, de nekünk például pontosan ezért tetszett), tehát a legkisebb gyermekes szülők számára is biztonsággal ajánlható, illetve egymást érik a kávézók, boltok, zuhanyzók, mosdók, illetve akár még imahelyek is.Viszont innen, ha valaki tényleg „AZ” Ölüdenizre vágyik, amikkel általában ezt a részt reklámozzák, akkor ettől a „halk” partszakasztól még nagyjából tíz percet kell sétálnia egy teljesen egyértelmű kikövezett úton (ami nagyon szép fotózási helyszíneket rejt közben), majd kicsengetnie nagyjából négyszáz forintot a belépésért. Itt pedig kezdődik a kánaán… nem. 

Egy kicsit kitekintve a strand világából még néhány további programlehetőséget javasolnék Nektek… egy ezen a részen mindenképpen kihagyhatatlan program az úgynevezett „tekne turu” vagyis hajókirándulás. Egyáltalán nem drága (nekünk öt főre háromszáz líra volt, ebéddel az árban), egész napos elfoglaltság, aminek során tényleg minden fontosabb részt be lehet járni ezen a környéken. Általában hotelekben is közvetlenül foglalható, de úton-útfélen bele lehet botlani ilyen ügynökségekbe, akik ezzel foglalkoznak.

Ételek terén, aki hozzám hasonlóan eredeti Adana kebabon nevelkedett Törökországban ételek terén kifejezett sznob párral élve az életét, az esetleg picit csalódni fog, révén, hogy ezek az ételek Ölüdenizben abszolút „turistafazonra” vannak szabva. Értem ezalatt, hogy bár „kebab”-ot írnak, kebabnak is néz ki, de aki kóstolta már az igazit, az tudni fogja, hogy ez nem az (és ez áll a legtöbb „eredeti töröknek” hirdetett ételre is ). Illetve, furcsállni fogja, hogy mit keres a kebab mellett sült krumpli (jaj, te jó ég… ezt fájt leírni). De mivel a többség állam nem én vagyok, ezért úgy vélem, hogy az esetek 99%-ban itt mindenki talál az éhségét kellő módon csillapító, ínycsiklandó étkeket. Mi két alkalommal is egy „Pasa Sofrasi” nevű étteremben ettünk. Semmi luxus, viszont finom ételek, remek árak (öt főre kétszáz lírából jóllaksz – ez nagyjából kevesebb mint tízezer forintot jelent), és aki esetleg szeretne kicsit visszamenni az időben, annak van az étteremnek egy olyan eredeti földön ülős, törökös része is kis kerek asztalokkal, puha párnákkal és mindenhol szőnyeggel.

Ennyi evés, mászkálás és hajózás után, felmerülhet a kérdés, hogy és hogyan lehet innen haza keveredni? Végtelenül egyszerűen. Fethiyé-ből indulnak az egyenesen a dalamani reptérre menő reptéri („Havas”) buszok, amelyekre fejenként tizenhét líráért lehet jegyet váltani. A buszállomásra én a magam részéről a taxit tudnám ajánlani, illetve néhány szálláshely biztosítja, hogy kijuttatja a vendégeit a reptéri buszhoz (reptéri transzferre nem tudnak lehetőséget biztosítani, ugyanis hotelek részére az indulási részen tilos a megállás, ha pedig mégis megpróbálkoznak vele, akkor kapnak egy szép összeg pénzbüntetést).

Ha lenne bármilyen kérdéseket, akkor ne habozzatok feltenni! Szép estét Nektek!

Kövessetek Instagrammon ITT még több érdekességért és tartalomért! :)

Mercedes