Turizmus a hőlégballonok között, avagy utazásunk Kappadókiába...

Turizmus a hőlégballonok között, avagy utazásunk Kappadókiába...

A "Vörös Völgy"

Elsőként 2016-ban jártam Kappadókiában, és bár biztos vagyok benne, hogy bennem van a hiba, de engem akkor különösen nem ragadott meg. Remek kirándulóhely, ha valaki sokat akar sétálni a friss levegőn szép időben, de egyébiránt nekem mindig egy kicsit olyan rendszertelen benyomást keltett, mint egy jó projekt, amiből nem lett kihozva a maximum. Az ember nem tudja hova kapjon, és egy idő után már csak érdeklődve nézi az egyébként tényleg nagyon érdekes, szinte már holdbéli tájat...

De idén, 2020-ban nem hagytam, hogy ez a korábbi tapasztalat befolyásoljon, úgyhogy még a Covid-19 Törökországba való tényleges (vagy inkább hivatalos...) betörése és kitörése előtt, úgy döntöttünk, hogy mivel a valódi nászútra az eredeti úticéljainkra már nem volt lehetőségünk elutazni, (de mindenképp ki kellett pihennünk az esküvői hét strapáit) így a tőlünk nagyjából két órára lévő Kappadókiába megyünk (persze, ez a döntés nem ment ilyen könnyen, de erről majd később).

Mit érdemes tudni, mielőtt nekiállunk megszervezni az utazást (ha önálló szervezésben megyünk, persze, itt most arról lesz szó)?

Elsőként azt kell mindenképp szem előtt tartani, hogy Kappadókiára bőven elég egy három napos kirándulás. Ebbe az időtartamba minden belefér, amit látni érdemes, hosszabb távon fennáll a veszély, hogy már nem marad mit nézni, és az ember céltalanul kirándulgat tovább a végtelenbe (been there, done that). 

Másodszor pedig mindenképp béreljetek autót! Fontos tudni érkezés előtt, hogy Kappadókia nem „egy hely” úgymond, ahová megérkezel, és onnantól Kappadókiában vagy, és minden ott lesz egy helyen, hanem egy nagyobb területet jelöl, számtalan kisebb várossal, településsel, szabadtéri múzeumokkal, amik között mozogni kell, ha el akarunk jutni egy-egy látnivalóhoz.

Harmadszor pedig, Magyarországról, én a Kayseri vagy Nevsehir városában való érkezést javaslom (tény, hogy ezekre a repterekre csak isztambuli átszállással lehet érkezni, de az különösebben nem egy vészes időtartam. Normális átszállási idővel teljesen vállalható – vagy legalábbis több értelme van, mint ezeknek az utazási iroda által ajánlott chartereknek, amik Antalyában landolnak, és onnan buszoztatják át az országon az embereket több száz km-en, több órát), ez a két város van a legközelebb a régióhoz, ezek a legpraktikusabbak. Kayseribe érkezve például bőven megér a város egy fél napos kisebb kirándulást mielőtt Kappadókia felé vennénk az irányt.

Mi autóval tettük meg a nagyjából két órás utat Adanából, a városból, ahol élünk, a hotelünk pedig Ortahisarban volt, ami egy kisebb városka, az amúgy sem nagy kappadókiai városválasztékból (értsd egy hosszú utca az egész, de legalább estére szépen kivilágítják a nem létező turistáknak).

Elika Cave Suites

Itt az „Elika Cave Suites” (ITT rápillanthattok) névre hallgató hotelben szálltunk meg, amit csak ajánlani tudok, különösen azoknak, akik értékelik a szép kivitelezésű (mindegyik szoba, lakosztály teljesen egyedi kivitelezésű, dekorációként pedig kizárólag Törökország különféle helyeiről származó műkincseket használnak), kifejezetten luxusérzetet nyújtó hoteleket (miközben nem tízezer líra per éj a szállás...), és inkább csak a szép környezetben való pihenés kedvéért, és finom vacsorákért jönnek.

Annak, aki inkább egy „sportosabb”, kirándulós, kisebb összegű utazást tervez, kevésbé tudom ajánlani, legfőképp az elhelyezkedése miatt (másrészt pedig vannak ennél kedvezőbb árú hotelek). De annak, aki valami különlegesre vágyik, annak nagyon jó választás lehet (illetve korán felkelve, jó időpontban, meg a csillagok megfelelő együttállásával, még a hőlégballonokat is lehet látni a hoteltől, bár nekünk ilyen szerencsénk nem volt... Ennek nagy mértékben az lehet az oka, hogy képtelenek voltunk felkelni olyan korán, hogy láthassuk is őket. Szóval, ballonok voltak biztos, csak mi nem voltunk ott).

Mi az utazás folyamán nem követtünk valamifajta szoros, előre megtervezett menetrendet, hanem inkább csak nézelődtünk, hogy mit érdemes megnézni, és hol, aztán, ha épp volt kedvünk is, arrafelé vettük az irányt. Kappadókiában ezt nagyon könnyű megcsinálni, mert egyrészt nagyon nehéz eltévedni (egyetlen út van lényegében, ami így körbe-körbe jár a négy-öt városka között), másrészt pedig mert nagyon kicsik a távolságok, így hamar egyik helyről a másikba lehet jutni, miközben lehet csak bambulni az érdekes táj felé.

Kilátás Ortahisar régi házaira a hotelből

Mi első este picit sétáltunk Ortahisar-ban, mert amúgy is későn értünk oda, mivel ránk jellemző módon, az autóba való beülés előtt tíz perccel döntöttük el, hogy most akkor Kappadókiába megyünk-e vagy pedig a másik lehetséges opciót választva, inkább kelet felé vesszük az irányt, és csinálunk egy Urfa-Mardin túrát, ami már egyébként régen nagy vágyam. De végül Kappadókia maradt úticélként.

A következő napon ismét különösebb terv nélkül megindultunk a hotel kimondottan finom reggelije után, és végül a „Peri Bacaklari” (veláris i-vel, de az sajnos most nincs) névre hallgató kilátónál (nem tudom, minek kéne nevezzem) kötöttünk ki. Ortahisarhoz közel van, szépen kiépített rész a turistáknak, sajnos tevéket is lehet látni (könyörgöm, ne üljetek fel ilyesmi jellegű „szórakozásra” soha... ezek az állatok ki vannak zsákmányolva, szélben, hidegben zsinórokkal lekötözött lábakkal várják, hogy ugyanazon a helyen körözzenek egész életükben. Undorító. Épelméjű ember ilyesmit nem támogat. Legyünk mind azok...), van lehetőség bekapni pár falatot, és úgy tovább indulni például valamelyik szabadtéri múzeum egyikébe. Mi ezt most nem tettük meg, mert korábban már voltunk, de a Zelve vagy a Göreme Acik Hava Müzesi (ismét tekintsünk el a török betűk hiányától, merci) tökéletesen megfelel egy kiadós kirándulás eltöltésére szép környezetben.

"Peri bacaklari"

A következő napok egy állandó állomása nálunk a „Vörösvölgy”-ben (Kizil Vadi) található „Crazy Ali” névre hallgató kávézó, ahonnan gyönyörű a kilátás a völgyre, és szó szerint a szakadék szélén ücsörögve lehet (bátrabbaknak, nem nekem) teázgatni akár órákig. Mindenképp ajánlom, hogy aki errefelé jár, az látogasson el ide. Délután, délelőtt nem zsúfolt, gyakran nincs is senki, de a híres vörös naplemente megtekintéséhez sok turista preferálja ezt a helyet, nem véletlenül. Szóval, ha csak egyszer akartok ellátogatni ide, akkor azt mindenképp naplemente előtt picivel tegyétek, hogy aztán élvezhessétek a lemenő Nap sugarait egy pohár finom tea társaságában!

Teázás a szakadék szélén...

Másik kihagyhatatlan program Kappadókiában szerintem, a régi keresztény templomok meglátogatása. Ebből is vannak népszerűbb helyszínek, és kevésbé látogatottak. Mi idén több templomba is eljutottunk, az egyik a közelmúltban teljes körű restauráción átesett „Tokali kilise”, ami egyelőre (hacsak valami újat nem találnak közben) a térség legősibb keresztény temploma, úgyhogy kellően különleges látogatási élményt nyújt a felkeresése. Rögtön mellette pedig megtalálható a már említett szabadtéri múzeum Göremében, szóval, akár kombinálható is a két program (és bent a múzeumban ismét egy újabb templom található rögtön, az Elmali kilise). De ha valami különlegesebb légkörre vágytok, akkor nyugodtan térjetek le az útról valahányszor láttok egy-egy táblát, ami látszólag a semmibe vezet, és „kilise” van rá írva... nekem ezek a gyakran névtelen helyek tetszettek a legjobban.

"Tokali kilise"

Mit csinálhatunk még, miután már nagy szerencsével láttuk a hőlégballonokat, ittunk teát a naplementében, kirándultunk valamelyik szabadtéri múzeumban, és végiglátogattuk az összes érdekes, őskeresztény templomot? Végigjárhatjuk Kappadókia főbb városkáit például szuvenírek és finom ételek után kutatva!

Kappadókiában négy nagyobb település van, amik között lényegében ugyanaz az út tekereg körbe, ezek Avanos, Göreme, Uchisar és Ürgüp, mind saját érdekességekkel, és funkciókkal, mondhatni.

Avanos egy a nagyobb kisvárosok közül itt, és a „Vörös patak” partján fekszik. Ideális egy pár órás kis sétára, időtöltésre, esetleg egy desszertre a folyóparti Mado-ban az Avanos Merkez camii-val a háttérben.

Uchisart azoknak ajánlom, akik szeretnének egy kis mozgalmas időtöltésként mondjuk megmászni a város fölé magasló „Uchisar kalesi”-t, ahonnan csodás panoráma tárul a szemünk elé.

Göreme és Ürgüp pedig két városiasabb hangulatú hely, több étteremmel, és vásárlási lehetőséggel, így ilyen szükségletek esetén mindenképpen erre felé vegyétek az irányt. Ürgüpben étteremként a „Şüküroğulları Cafe & Restaurant” névre hallgató helyet tudom ajánlani, azon kevés helyek egyike ebben a régióban, ami étel tekintetében nem okozott csalódást (sajnos Kappadókia egyik nagy hiánya, hogy nagyon elturistásodott a régió, ezért néha hihetetlen árakat kérnek teljesen átlagos török ételekért is, amiknél maximum a nevükből tud következtetni az ember, hogy ez egyébként minek készült volna, mert teljesen felismerhetetlen mind ízre, mind minőségre. Ugyanitt figyelmeztetnék mindenkit, hogy a hőlégballonozás jó dolog, de ha az utazási iroda vagy a pasas helyben 200-300 eurókat akar elkérni érte, akkor meneküljetek, mert az KAMU. Nem kerül ennyibe, csak szeretnének rajtatok 100-150 eurót keresni...), illetve pedig nagyon igényes kivitelezésű, és szép elhelyezkedésű, gyönyörű panorámával egész Ürgüpre és a közeli területekre.

Ürgüp 

Összegzésül... Kappadókia egy gyönyörű hely, tényleg az. Kellemes időt töltöttünk itt ismét, de... Nekem az egyetlen problémám továbbra is az, hogy az egész terület, régió, annyira a saját potenciálja alatt dolgozik, hogy az valami elkeserítő. Sok érdekes, különleges hely nincs kiaknázva vagy ha ki van rossz minőségben. Alig van minőségi lehetőség ételek tekintetében, mindenhol csak ez a „turista török konyha” van, ami miatt a helyi turisták nagy része eleve nem fogja preferálni ezt a részt (a sok „china peking” jellegű helyről meg ne is beszéljünk...), az árakat meg meg se említem, mert sok helyen már euróban is hajmeresztő árak vannak. Ha meg azt átkonvertálom lírába, akkor garantált a szívinfarktus.

Szóval, egyszer el kell menni ide mindenképp? El kell, ennek ellenére azt mondom, de egy alkalom bőven elég. Van még rengeteg gyönyörű hely Törökországban, ahol nem villognak körbe a „Peking restoran” feliratok.

Kövessetek Instagrammon ITT még több érdekességért és tartalomért! :)

*A bejegyzésben megjelenő összes kép saját.