Gyorstalpaló leendő török menyasszonyoknak, avagy miben volt más egy török esküvő megszervezése?

                                       Gyorstalpaló leendő török menyasszonyoknak

Avagy miben volt más egy török esküvő megszervezése?

Már sokszor, sok helyen beszélgettünk arról, hogy milyen egy török esküvő (például ITT), milyen szokások vannak, mi az a hennaest (ITT), de sokaknál látom, hogy sokkal inkább a részletekre kíváncsiak, már csak akár azért is, mert ők is hasonló cipőben járnak, és fogalmuk sincs róla, hogy hogyan működik itt az esküvőszervezési biznisz, és hogy hogyan szokás errefelé lebonyolítani a gyakorlati részét egy esküvőnek. Hiszen, az oké, hogy az a témánk, hogy mi történik majd egy ilyen esküvőn? De egyáltalán hogyan jutunk el odáig, hogy ez a rendezvény összeálljon? Összességében azoknak íródott ez a cikk, akiket a gyakorlati részletek érdekelnek, és a török esküvői szokások egy másik oldalról.

Szóval, szerintem a legelső dolog, amit le kell tisztázni, az az, hogy milyen esküvőt szeretnétek. Elmondom, mit értek ez alatt. Törökországban az esküvők ezerfélék lehetnek, nagyon széles skálán. Az exkluzív, kisebb elit esküvőtől (kisebbet írtam, de ez senki ne zavarjon meg, minimum kétszáz főt értek alatta) kezdve az „egész falu velünk mulat ma este, és mind a négyezer közeli rokonunk, és lényegében minimum három napig esküvő módban vagyunk” (és a négyezer fő itt nem apró retorikai túlzás, hanem akár valós szám is lehet). Szóval, nagyon fontos mindenek előtt közös nevezőre jutni abban, hogy mire van lehetőség, milyen az alap elképzelés, és mik a megvalósítható terveink. 

Ebben a szakaszban azt is érdemes megbeszélni, hogy melyik család, mit szeretne állni a költségekből (vagy épp mit nem szeretne), hogyan osztják ezeket meg. Itt, mivel nem igazán jellemző az, hogy a pár házasság előtt közös, „anyagi erőt” képviseljen, és olyan mértékben közös kasszájuk lehessen, hogy azt mondják, hogy „ők” fizetik az esküvőt, ezért általában a fiús ház szokta állni a lakodalom költségeit, és például mellé a lányos ház állja a „menyasszonyi kiadásokat” (ruha, cipő, fodrász ésatöbbi...). De ezerféle variáció előfordulhat természetesen, ezért is érdemes mindezeket átbeszélni.

A valódi szervezés csak ezután kezdődhet, aminek során számomra a legszembetűnőbb dolog, az mindennek a „kompaktsága” volt.

Mit értek ezalatt? Annak ellenére, hogy a török társadalomban a házasodás és a lagzi mindennek az alfája és omegája, az élet alapvető folyását meghatározó esemény, amelyre egész életben készülsz (ha nem így teszed, akkor nyilvánvalóan valami súlyos gond van veled), csak erre az egy napra vered magadat teljesen felesleges világrengető költségekbe, mindezek ellenére maga az esemény megszervezése roppant egyszerű, és korántsem érdeklődnek a dolgok iránt olyan részletességgel, mint például a magyar menyasszonyok, és gyakran fel sem merülnek a szervezés alatt olyan részletek, mint egy magyar esküvőn.

Honnan gondolom mindezt? Anno, még lánykoromban (most már tényleg használhatom ezt a kifejezést, fantasztikus, tényleg megöregedtem), az esküvőnk megszervezésének hajnalán, a kezdet kezdetén mondhatni, gondoltam, belépek Facebook-on magyar menyasszonyi csoportokba, hiszen ugyanazt csináljuk, ugyanazért izgulunk, csak épp a világ egy másik pontján. Semmi különbség nem lehet, gondoltam én.

Találtam is párat, elkezdtem nézelődni, de hamar rájöttem, hogy az ott felvázolt akkor nagyon fontosnak tűnő problémák jó része (ha képes vagy elbagatellizálni a második fogás után kiterített szalvéta csipkéjének a színét, akkor nincs lelked), engem egyáltalán nem érintett meg semmilyen szinten, pontosan azért (valószínűleg), mert a rendkívül hatékonyan működő török esküvőgyár már eleve biztosított mindenre is egy olyan megoldást, hogy gondolkoznom sem kellett sok dolgon, hogy ez és ez esetleg probléma lehet. Illetve eszembe se juthatott, hogy ilyen és ilyen dolog egyáltalán létezik.

Szóval, összességében nagyon hasznosan töltöttem az időmet ezekben a csoportokban (egy csoportot kivéve), és olyan bölcsességeket is magamra szedhettem, miszerint a csokor színének harmonizálnia kell a smink színével, ami harmonizál a dekorációval, aminek megint valami mással is közben harmonizálnia kell, hiszen anélkül ki se lehet rendesen dekorálni a tanúfelkérő bögreszettet, de én itt már régen elvesztettem a fonalat, mert ehhez képest Törökországban.... Semmi ilyesmivel nem találkoztam.

Az esküvőnk megszervezése után váltig állítom, hogy Törökországban az összes effektív és gyors munkavégzés az esküvőiparban összpontosult, hiszen még minden más témában két tea közben megbeszéljük, hogy „igen... valóban, ráérünk arra még, és különben is majd lesz valahogy”, addig itt mindenki meglepően hatékonyan dolgozik, és egyáltalán nem vesznek el a részletekben, sőt gyakran részletek nem is léteznek olyan formában, mint egy magyar esküvőn. Lényegében a szervezés alatt arra kellett, hogy rájöjjek, hogy Törökországban egy átlagos (értsd négy-ötszáz fős) esküvő megszervezésére az itteni időszámítás szerint mindennel együtt bőven elég egy, nagyon maximum két hónap (most az egyenletből hagyjuk ki a koronavírust). Olyasmiről, hogy például a meghívókat hónapokkal kiosszák az esküvő előtt, szerintem még senki se hallott. De miért van ez? És hogy néz ez ki gyakorlatban?

Szerintem erre az egyik válasz az az, hogy mint írtam fentebb, itt tényleg nagyon „kompakt” az esküvőbiznisz, és sokkal egyszerűbb egy esküvő lakodalom részének menete, mint például Magyarországon.

Itt, ha megvan a helyszín (itt a legtöbb helyszín kizárólag esküvőkkel foglalkozik, tehát mindent egy nagy csomagban szolgáltat eleve, per fő áron számolva az egész „paketet” mindennel együtt), akkor azzal együtt legtöbbször megvan az étel, ital - és azzal is érdemes számolni, hogy török esküvőkön gyakran nincsen semmilyen jellegű étel kínálat egy kis „rágcsálnivalón” kívül, szóval már itt is sokat egyszerűsödik a dolog eleve, ital alkohol formájában meg szintén gyakorta nincsen, szóval maximum üdítők vannak, de azzal sem kell a párnak foglalkoznia.

Szóval, ilyen tálak, ételek, sütemények, torták, hány darab, honnan, hogyan és merről, és hány liter legyen és miből kérdése egy török esküvőn lényegében teljesen kiesik. Ugyanígy az esküvői torta kérdése. A legtöbb helyen eleve makettet vág fel a pár, és miközben ez lezajlik, a pincérek már osztogatják a népes vendégsereg között az édességet (értelemszerűen lehetetlen elvárás lenne a pártól, hogy alkalmanként három-négyszáz szeletet vágjanak fel, miközben a vendégek meg erre várnak, szóval erre jött létre ez a makett-megoldás - gondolom én). De ilyen kérdések, hogy milyen legyen az alsó szelet, milyen a középső, hány emeletes legyen, alul diós, felül krémes, egyáltalán nem léteznek errefelé, és különösebben senkit nem is érdekel. Szóval, így külön cukrászda ajánlatok után koslató, tortakóstolásokra járó török menyasszonyseregeket soha nem láttam, úgyhogy ezzel is időt spórolunk itt.

Ez már a saját dekorációnk volt végül. 

Aztán ott van még a másik „mumus” a dekoráció. Itt ha megvan a helyszín, akkor általában azzal meg is van a dekoráció, mivel itt a legnépszerűbb helyszínek, illetve legtöbbször használt helyszínek, azok eleve csak ezzel foglalkoznak (ahogy azt már írtam is), hogy ők esküvőket tartanak, szóval állandóan kidekorált állapotban vannak fenntartva. Néhol szoktak opciók lenni, ezt-azt ki lehet cserélni, hozzá lehet adni dolgokat, néhol viszont teljesen fix a dekoráció. 

Az ilyen nagyobb kaliberű nulláról dekorálás itt általában drágább hotelek (Hilton, Sheraton etc.) szalonjaiban fordul elő, de ezeket a helyszíneket főképp azok veszik igénybe, akiknek például van konkrét ötletük sok dologra, amiket személyre akarnak szabni, és nem zavarja őket az esetenként akár 100 ezer lírára rúgó dekorációs költség sem.

És ez is.

Vagy pedig úgy járnak mint mi, hogy török léptekkel nagyon kicsi (250 fős...) esküvőt akartak tartani, és konkrétan egész Adanában nem találtak olyan szalont, ami megfelelő lett volna (mindegyik túl nagy volt, és minimum 350 fő garanciát akartak), úgyhogy kénytelenek voltak kiválasztani az itteni Hilton 275 fős szalonját (természetesen ez a legkisebb szalon az egész hotelben), és emiatt kellett nulláról dekoráltatniuk. Szerencsére nem 100 ezer líráért.

Ugyanígy működik ez a gyorsaság a többi szolgáltató kérdésében is. Itt a helyszíneknek általában fix szolgáltatóik vannak minden téren (fotós, videós, DJ, zenekar), és esetenként ha a pár mással szeretne együtt dolgozni, akkor a helyszín erre csak büntetés kifizetése után fog engedélyt adni nekik (ezek a büntetések 1500-2000 líra környékén szoktak alakulni felénk). Szóval, ha valakinek nincsen külön kívánsága, hogy ő kizárólag ezzel és ezzel szeretne dolgozni, akkor a helyszínnel együtt egyszerre ezek is le vannak tudva, és nagyjából az egyetlen dolog, ami hátra maradt, az a ruhák, cipők, sminkes, fodrász, és ehhez hasonló apróságok.

Fentebb említettem, hogy az esküvő menete is lényegesen befolyásolja azt, hogy milyen itt egy esküvőt megszervezni, illetve, hogy itt eleve egyszerűbb a lakodalom menete mint Magyarországon (hiszen néha házasságkötés sincsen eleve az esküvőn – erről bővebben ITT). Ennek a legfőbb oka, hogy errefelé az esküvők nagyon rövidek magyar szemmel (egyéb esküvői furcsaságokról már ITT írtam). Van, hogy alig két óra hosszát tartanak (koronavírus korlátozások nélkül is, úgy értem), és eleve itt nagyon kevés az ilyen „lakodalmas program”, lakodalmas játékok egyáltalán nem léteznek, szóval a szervezésnek ez a része is jóval leegyszerűsödik (pontosan ezért vőfély/ceremóniamester után sem kell kutatni, mert a foglalkozás Törökországban nem létezik), hiszen nincsenek külön részek, amikor bármit is koordinálni kellene, amiben részt kellene venni. Itt legtöbbször tényleg csak átadják az vendégek, rokonok az ajándékokat (akarom mondani aranyat vagy esetleg pénzt – mást nem igazán szokás adni), majd esetleg ha a pár szeretne, akkor nyitótáncolhat (de ilyen több stílusban betanult táncok, külön ruhával stb. nem igazán jellemzőek) és utána megállás nélkül zene, tánc, mulatás van, általában éjfél előttig, amikor is véget ér a legtöbb esküvő.

További képekért, videókért ITT tudtok követni Instagrammon! :)

A bejegyzésben szereplő összes kép saját. Fotós: https://www.instagram.com/photographer_demirdagci/, dekoráció: https://www.instagram.com/openorganizasyon/