POSTCARDS FROM TURKEY

Hogyan házasodjunk Törökországban, avagy mi történik az "igen" után? Ez a bejegyzés főképp azoknak lesz hasznos, akik hozzám hasonlóan Törökországban messze élnek mind az isztambuli, mind pedig az ankarai főkonzulátustól, illetve nagykövetségtől, viszont úgy érzik, hogy Budapesten könnyebben el tudják intézni a házasságkötéshez szükséges papírmunkát, repkedés meg ezer kilométeres utak megtétele nélkül. Előre szeretném bocsájtani, hogy én ezeket az információkat mindig leellenőrzött, hivatalos forrásokból szereztem, de ismervén a magyar, illetve török bürokráciát, semmilyen nehézséget nem okoz a számomra elhinni, ha neked Isztambulban, Vanban, Antalyában vagy akárhol másutt mást mondtak. Én ezt csak ilyen alapvető „ guideline ”-nak szánom, mivel amikor én első körben elkezdtem gondolkozni, hogy egyáltalán mi is kellhet, és milyen formában a házasságkötéshez, nagyon zagyva vagy pontatlan és régi információkat találtam. Ezért gondoltam, hogy dokumentálom az eseményeket...

Miért verik át a török férfiak a külföldi nőket? (avagy tegnap még rokont látogattunk volna augusztusban) Elsőként: ez a kérdés igaz lehet száz százalékig? Nem, természetesen nem. Botorság lenne ilyen állításokba bocsátkoznunk néhány történet alapján, viszont mindenképp megfigyelhető ebben a témakörben egy minta, amiről úgy vélem, érdemes beszélni, esetleg megtalálni az okait. Amit mindenképp előre szeretnék bocsájtani, ez nem valami „lehúzós”, lenézős vagy egyéb másmilyen „le” cikk, amiben megmondom a tutit a spanyolviasz létrehozásával együtt, ezek csak az én gondolataim, fejtegetéseim, azon benyomásokra épülve, amik engem értek vagy azon információk alapján, amik hozzám eljutottak. Tehát, értelemszerűen statisztikai értelemben ez a cikk egy nulla. Értelmezhetetlen, hiszen nem lehet elég nagy a mintánk ahhoz, hogy helytálló állításokat fogalmazhassak meg. Lényeg, ami lényeg, senki ne vegye magára, aki ismer engem, az tudja, hogy bármilyen rosszindulat, „gonoszság” ige...

Mi történik, ha betelnek a napjaid a turistavízumban? Ez a kérdéskör egy rengeteg tényezős dolog, így most először vegyünk a legoptimálisabb és talán a leggyakrabban előforduló eseteket: 1. Betelt a 90 napom, de nem tartózkodtam túl, viszont nem akarok hónapokat várni, hogy visszamehessek. - Ilyen esetben szuper, mert nem fognak megbüntetni a határon, meg egyéb tragédiák sem történnek, viszont el kell döntened, hogy mit szeretnél, illetve mire van lehetőséged. Egy hetes nyaralásra egy darabig nem lesz, viszont tartózkodási engedélyt tudsz kérni, azáltal, hogy akár már a betelés utáni napon visszajössz, és ún. „feltételes belépést” hajtasz végre („V84 Sartli Giris” néven tudsz róla további információkat gyűjteni). Ezt azért nevezik feltételesnek, mert ilyenkor a határon adnak egy papírt, amit aláírva ígéretet teszel arra, hogy a belépést követő 10 napban kérsz időpontot tartózkodási engedély igénylésére. Nagyon fontos: ha betelt a 90 napod, akkor csak ez a két l...

Mi kell a „sima” tartózkodási engedélyhez vagyis a „kisa dönem turist amacli ikamethez”? Először is tisztázzuk, hogy ezt ki és mire kérheti. Ezt az „ikametet” az kérheti, akinek röviden se kutyája, se macskája Törökországban, tehát nincs ott férje, gyereke, családja, egyeteme, ingatlana, tudományos kutatása, ásatása vagy bármije, csak egyszerűen valamilyen oknál fogva szeretne ott tovább tartózkodni, mint 180 napban 90 nap. Értelemszerűen ezzel dolgozni, munkát vállalni TILOS. Ezzel valóban csak tartózkodni lehet. És kebabot enni. Meg müezzint hallgatni.   Mi kell hozzá? Nézzük előbb a legegyszerűbb dolgokat! - 4 darab biometrikus, színes igazolványkép , amely 6 hónapnál nem régebbi. Ebből egy példányt töltsetek fel arra a laptopra, számítógépre, amiről a jelentkezést fogjátok leadni, mert jelentkezéskor is fel kell tölteni rögtön. - Az útlevél másolata . Egy fénymásolat az adatos oldalról, és utána minden olyan oldalról, ahová vízum van pecsételve. - Bi...

Ölüdeniz, Fethiye útinapló Mint korábban a blog indulásakor ígértem, utazásokról is fogok hozni beszámolókat, tippeket, illetve cikkeket, hogyha esetleg ti is utazás előtt álltok, akkor már képben legyetek érkezés előtt vagy, ha éppen új úticélt kerestek, akkor meghozzam a kedveket egy-egy desztinációhoz. Mai témánk legújabb törökországi utazásom lesz, ez alkalommal Ölüdenizbe! De nézzük is a kezdetektől! Hogyan lehet a legegyszerűebben eljutni ide? Hoteltől függő természetesen a legegyszerűbb módszer, de ha a szállásotok Ölüdenizben vagy Fethiyében található, akkor a Budapest-Isztambul-Dalaman (vagy ha valakinek közelebb van, akkor Pozsony-Dalaman közvetlen járat is létezik ebben a szezonban, ITT rá tudtok keresni) útvonalat ajánlom a Pegasusszal (természetesen a Turkish Airlines-nak is létezik ez az útvonala, de általában a Pegasusnál találjuk az olcsóbb ajánlatokat). Kényelmes várakozási idők vannak (szerintem nyaraláskor, pláne családdal érdemesebb több időt hagy...

A török nyelvtanulás rejtelmei, avagy amikor a „merhaba” már nem elég… Ha Törökországba terveztek költözni, ha már eleve itt éltek, ha „török párkapcsolatban” éltek, vagy ha az élet úgy hozza, hogy esetleg kénytelenek vagytok megpróbálkozni a török nyelv megtanulásával (és közben az idegösszeomlás kerget, mert ezredjére is úgy érzed, hogy a tudásod a semminél jóval kevesebb), akkor ez a cikk neked szól. Meg akkor is, ha csak egyszerűen érdekel a nyelvtanulás témaköre. Először, amit mindenképp le szeretnék szögezni: nem vagy egyedül és nem vagy buta, és igen, menni fog. Lehet, hogy nem egy hét múlva, de menni fog. Mindenki így kezdte, nagyon ritka az, aki felnőttként azonnal magabiztosan használ egy idegennyelvet, szóval tényleg semmi baj nincsen. Én a mai napig emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt ültünk egy étteremben, társasággal, figyeltem az embereket, ahogyan nevetgélnek, beszélgetnek, és úgy éreztem, én ennek soha nem leszek a része. Soha nem fogom őket megérteni, so...

Öt török étek, amit mindenkinek ki kell próbálnia…   Mondhatnám, hogy „ ó, igen átlépve a határt, sőt mi több még otthonról hatalmas rajongója lettem az összes török ételnek, ami ezen a földön megterem, és minden a sarki kebebosnál kezdődött, hogy aztán az Adana Kebabbal teljesedjen ki… ”, de akkor kifejezetten nagyot hazudnék, amit meg nem szeretnék. Úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy rajongásom meglehetősen lassan alakult ki a török konyha iránt, és az első időkben hónapokat töltöttem Isztambulban úgy, hogy egyszer sem ettem tisztességes török vacsorát. Sőt, mi több… még csak eszembe sem jutott, hogy ilyesmi egyáltalán a világon van, pedig szinte majdnem minden este étteremben ettünk. A miértre itt annyi a válasz, hogy ekkoriban főképp modellekkel voltam körülvéve (ők meg miért is ennének ugyebár…), meg alapvetően nemzetközi társasággal, akik között szinte nem is volt török emberke, így a csodálatos törökországi ételek fontossága pont, hogy Isztambulban sikkadt el a ...