Török Nyelvtan Egyszerűen 5. - "Susmus", avagy "Duyulan Geçmiş Zaman"

Megtörtént-e, ha nem láttam? Avagy susmusoljunk picit!

Ezzel a bejegyzéssel a török nyelvtan olyan ingoványos talajára tévedtünk, amellyel a nyelvtanulás során szerintem mindenki sokáig birkózik, hiszen ez egy újabb dolog, ami a magyar nyelvben egyszerűen nem létezik (ezt nem csodálom amúgy), így sokáig teljesen vakon tapogatjuk a szavakat kimondás előtt, hogy „na, vajon most jól használtam-é…”. Szerintem már mindnyájan tudjuk, hogy miről lesz itt szó, de azért elárulom: a – miş-es igeidők. Jéj. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy én bár tényleg mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legérthetőbb módon elmagyarázzam és érzékeltessem ennek a használatát, nem baj, ha még ezredjére sem leszel benne biztos. Szerintem ez tipikusan az a nyelvtani rész, amit akkor ért meg az ember, ha használnia kell. De lássunk előbb egy táblázatot arról, hogy mit is fogunk ma használni (mielőtt végleg feladnánk)!

Ben – mişim/mışım/muşum/müşüm	Biz – mışız/mişiz/muşuz/müşüz
Sen – mişsin/mışsın/muşsun/müşsün	Siz – mışsınız/mişsiniz/muşsunuz/müşsünüz
O – mış/miş/muş/müş	Onlar – mış(lar)/miş(ler)/muş(lar)/müş(ler)

1. Hogyan épül fel?

Először nézzük a legegyszerűbb, legáltalánosabb verzióját, amikor a – miş közvetlenül az igetőhöz kapcsolódik (tehát –mak/mek előtti részhez!). Ragozzuk el például a „söylemek” (mondani) igét, és közben ne feledjük, hogy a magánhangzó harmónia (felső táblázat!) itt is érvényesül!

E/1 – söylemişim / söylememişim	T/1 – söylemişiz / söylememişiz
E/2 – söylemişsin / söylememişsin	T/2 – söylemişsiniz / söylememişsiniz
E/3 – söylemiş / söylememiş	T/3 – söylemiş(ler) / söylememiş(ler)

E/1 – söylemiş miyim? / söylememiş miyim?	T/1 – söylemiş miyiz? / söylememiş miyiz?
E/2 – söylemiş misin? / söylememiş misin?	T/2 – söylemiş misiniz? / söylememiş misiniz?
E/3 – söylemiş mi? / söylememiş mi?	T/3 – söylemişler mi? / söylememişler mi?

Az első alak mindig a kijelentő (én mondom, te mondod stb.) alak, míg a második a tagadó, tehát „én nem mondom, te nem mondod” stb. Ebből meg is figyelhetjük, hogy ebben az igeidőben is a tagadást a –ma/me szócska közbeékelésével fogjuk elvégezni. Ezt ki is emeltem pirossal, hogy lássuk „mikortól” tagadás.

2. Mikor használjuk?

Most jön a trükkös rész… ugye a tankönyvi hivatalos verzió, akkor használjuk ezt az alakot, illetve magát a –miş szócskát igéhez hozzáillesztve, ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy az információt, amit épp továbbpasszolunk valaki mástól szereztük meg. Vagyis mesélünk. Viccet mesélünk, történetet mesélünk vagy csak elmondjuk, hogy tegnap megint azt olvastuk az újságban, hogy Japánban meghalt három turista fagylalt evés közben…

Ez a standard verzió, amit ahhoz képest, hogy ez nem létező igei szemlélet a magyar nyelvben, könnyű megérteni (használni már nehezebb lesz, mert eleinte szerintem mindenki elfelejti. Ha valami megtörtént, akkor eleinte pont nem fog érdekelni, hogy ki mondta, aztán jön a ló túloldala, amikor kimondasz valamit magyarul, és próbálnád a ragozást javítani, hiszen, ami épp elmondtál, azt tegnap hallottad a híradóban… aztán rájössz, hogy a maximum, amit megtehetsz, hogy új igeidőt alkotva hozzádobsz egy „miş”-t az „anya mondtá”-hoz. Úgy legyenmiş. De visszatérve a főtémához! Ugye, ezt szépen megtanultuk, majd pedig átlépve Türkiye Cumhuriyeti határát, azt fogjuk tapasztalni, hogy az emberek agyba-főbe mişeznek, és, mintha kiegészítenék ezt a fenti szabályt… Ki is egészítik. Hogy mivel?

- akkor is mişezünk, ha valamit megtapasztalás útján veszünk észre, illetve bármilyen más „észrevevéskor”. Például sétálunk az állatkertben, és szembejön velünk két oroszlán a ketrecükön kívül, akkor, azon kívül persze, hogy elrohanunk, még előtte nem felejtjük el „miş”-t használva megállapítani, hogy „Aslanlar kaçmış!” (természetesen mindeközben még a magánhangzó harmóniára is ügyelünk!) vagyis „kiszöktek az oroszlánok!”.

Ugyanez áll az olyan hétköznapi helyzetekre is, amikor a lakótárs/férj/nagymama megissza a kávét, hogy mire te kikóvályogsz a konyhába, akkor miş-t használva megállapíthasd, hogy „Kahve bitmiş… yine.” vagyis „Elfogyott a kávé… már megint.”. Vagy egy másik hétköznapi helyzet: csöngetnek, és várjuk a vendégeket, akkor is mondhatjuk, hogy „Gelmişler!” vagyis „Megjöttek!”.

- illetve akkor is mişezünk, ha valami meglep minket. Például egy barátnő beállít rózsaszín hajjal, akkor kínos mosolygás közepette mondhatjuk, hogy „Saçlarını boyatmışsın!” vagyis „Befestetted a hajadat!”. És még pluszban voltunk olyan szemfülesek, hogy ezt észre is vegyük, és meg is lepődjünk. Egyszerre. Naná, hogy mişezünk.

- akkor is mişezünk, ha valamiben nem vagyunk biztosak. Például, ha töprengő tekintettel nézzük a készülésben lévő paradicsomlevest, akkor nyugodtan „Pişmiş mi acaba?” kérdőszóval emeljünk a szánkhoz egy kanalat, mondván „Megfőtt már?”. Ugyanígy, ha valamire rákérdezel, hogy „Az micsoda?”, akkor nyugodtan lehet „Neymiş o?”.

- akkor is mişezünk, ha valamit önkéntelenül „követtünk el”. Például „Bütün pastayı yemişim…” vagyis „Megettem az egész tortát….”

Összefoglalva:

- ha mástól hallottuk

- ha meséljük…

- ha pletykálunk

- ha meglepődünk

- ha észrevesszük

- ha ezt a kettőt egyszerre is sikerül abszolválni…

- ha bizonytalanok vagyunk

- ha önkéntelenül cselekszünk

És ha ezt sikerült megjegyezni, akkor nyugalommal engedjük el, amikor úgy mişeznek körülöttünk, hogy nem értjük, hogy most épp miért használják ezt. Felesleges ezen stresszelni, rá fog érezni mindenki, mert ez főképp egy olyan témakör, mint az elején is mondtam, amit használat közben fog átlátni az ember leginkább. De itt még nincs vége a mai bejegyzésünknek, hiszen a „miş” természeténél fogva hozzáilleszthető ám más dolgokhoz is, nem csak igékhez. Güzelmiş. Lássuk, hogy hogyan!

A miş-t igéken kívül szó szerint mindenhez hozzáilleszthetjük. A jelentése ekkor sem változik. Ekkor viszont nagyon fontos, hogyha az adott szó magánhangzóra végződik, akkor „mişünk” egy y-nal csatlakozik hozzá. Mutatom, hogyan! Például mellékneveknél:

Hastaymış. – Beteg. (azt mondták, úgy tűnik… stb.) Hasta mıymış?*	Güzelmiş. – Szép. Güzel miymiş?
Hasta değilmiş. – Nem beteg (azt mondták). Hasta değil mıymış? – Nem beteg?	Güzel değilmiş. – Nem szép. Güzel değil miymiş?

*Nagyon fontos! Itt az igével ellentétben a kérdőszócska megkapja a mış-t is + a személyragot (tehát „Güzel miymişim? / miymişsin? stb. lesz).

Vagy főnevekhez:

Mühendismiş. – Ő mérnök (legalábbis ezt állítják róla). Mühendis miymiş? – Ő mérnök (lenne, pont ő?).

Mühendis değilmiş. – Ő nem építész (ezt állítják róla, aztán ki tudja…). Mühendis değil miymiş? – Ő nem építész? (pedig a szomszéd azt mondta.)

Illetve természetesen mint fentebb már említettem, kérdőszavakhoz is hozzá csatolhatjuk a mişünk, ilyen módon:

- Ne kadarmış? – Mennyibe kerül? (Hogy segítse a megértést, ez nagyjából olyan, mintha azt tennéd hozzá, hogy „mit mondtak, mit láttál stb. mennyibe kerül?”, mi ezt a hosszút rövidítjük le egy mışsel.).

- Kimmiş? – Kicsoda? (Például: O adam kimmiş? – mintha csak azt kérdeznénk, hogy „mit mondtak, ki az a férfi?”).

- Neymiş o? – Az micsoda? („Mit mondtak róla a boltban stb. mi az?”).

Ugyanígy működik az összes kérdőszóval.

Na, és akkor most jöjjön, ami még nem volt! Ugye, mint már korábban említettem, hogy ez egy fajta félreértés szokott lenni a török nyelvtannal kapcsolatban, hogy a „török nyelvben két múltidő van. A normális meg az a mişes…”. A miş ugyanis egyáltalán nem jelöl egyedül magában igeidőt, hanem „csak” azt a jelentést pluszt adja hozzá, amit itt fent már cirka három oldalban taglaltunk. Ebből következik, az hogy majdnem minden igeidőhöz hozzáadható! Igazán varázslatos, nemde? Nézzük is, hogyan:

1. Jövő idő – „gelmek” (jönni) ige:

E/1 – gelecekmişim. / gelmeyecekmişim	T/1 – gelecekmişiz /  gelmeyecekmişiz
E/2 – gelecekmişsin / gelmeyecekmişsin	T/2 – gelecekmişsiniz / gelmeyecekmişsiniz
E/2 – gelecekmiş / gelmeyecekmiş	T/3 – gelecekmiş(ler) / gelmeyecekmiş(ler)

2. Jelen idő – „gitmek” (menni) ige:

E/1 – geliyormuşum / gelmiyormuşum	T/1 – geliyormuşuz / gelmiyormuşuz
E/2 – geliyormuşsun / gelmiyormuşsun	T/2 – geliyormuşsunuz / gelmiyormuşsunuz
E/3 – geliyormuş / gelmiyormuş	T/3 – geliyormuş(lar) / gelmiyormuş(lar)

3. Széles jelen

E/1 – gelirmişim / gelmezmişim	T/1 – gelirmişiz /gelmezmişiz
E/2 – gelirmişsin /gelmezmişsin	T/2 – gelirmişsiniz / gelmezmişsiniz
E/3 – gelirmiş /gelmezmiş	T/3 – gelirmiş(ler) /gelmezmişler

Nagyon fontos: ilyenkor az igeidők jelentése nem fog változni. Pontosan ugyanaz marad, mint amit már mindegyiknél kitárgyaltunk. Az egyetlen, ami változik az a szemléletünk, illetve ahogyan viszonyulunk az információhoz.

A másik, ami még nagyon fontos, hogy „-di”-s igeidőben nem haszálunk miş-t. Tehát nem lesz „gittimiş” és társai. A múltat miş-sel ki tudjuk fejezni az igető + miş kombinációval (gitmiş stb.).  Na, de itt jön a csavar, meg az ami még nem volt… a szuper kombináció, amiben bár miş-t használunk, semmi köze nincs semmilyen susmushoz és a fentebb elhangzottakhoz… ez pedig nem más mint a miş + ti! De mi is ez?

Van ennek a csodálatos összetett igeidőnek egy olyan száraz könyvtári magyarázata, hogy „ezt akkor használjuk, ha az esemény a távoli múltban már (teljesen) megtörtént, és be is fejeződött.”. Ugye, magyar aggyal gondolkozván ez a mondóka nagyjából ráillik az összes múltban történt dologra tökéletes párhuzamot vonva ezzel a már egy korábbi bejegyzésben taglalt „egyszerű” múlt idővel. De törökül picit máshogy van…

Fun fact: ha valaki beszél angolul, akkor ezt az igeidőt az ottani „I had gone… I had done…” stb. című történetnek szokták megfeleltetni, szóval, aki ezt érti, az annak már a 90%-a meg is van ezzel a „gitmişti” dologgal kapcsolatban.

Szóval, hogyan használjuk?

- a legfőbb használata, amikor két múltbeli idősávot „összehasonlítunk” (biztos vagyok benne, hogy minden alkalommal meghal egy nyelvtanár-angyal az égben, amikor ilyen pongyolán fogalmazok). Tehát, ha azt akarjuk mondani például, hogy „amikor én itt voltam, akkor ez és ez történt”, akkor ezt használhatjuk, hiszen két múltbeli, abszolút véget ért cselekvésről van szó (hacsak nem vagyunk időutazók). Vagy ha arról mesélnénk, hogy a testvér/nagynéni/kismacska esküvőjén, ami tavaly volt, ezt és ezt láttuk, akkor is ezt használhatjuk.

- vagy van ennek egy speciálisabb „én még soha nem, még soha nem…” jellegű használata, ami általában a „hayatımda hiç bu kadar…” (életemben még soha…) című kifejezéssel használódik, például így: „Hayatımda hiç bu kadar çiçek görmemiştim! (Még sosem láttam ennyi virágot!)”. Tehát, az ilyen „még sohás” mondatok nyugodtan mehetnek ezzel.

- ezen felül a „çoktan” (régen, régóta) és a „henüz” (még nem) szavacskákkal is gyakran állhat párban, például ilyen módon: „çoktan gitmişti… (már régen elment…)”.

E/1 – gitmiştim / gitmemiştim / gitmiş / gitmemiş miydim?...	T/1 – gitmiştik / gitmemiştik
E/2 – gitmiştin / gitmemiştin	T/2 – gitmiştiniz / gitmemiştiniz
E/3 – gitmişti / gitmemişti	T/3 – gitmiştiler / gitmemiştiler

Remélem, valamennyire érthető volt, illetve kiindulási alapnak jó volt valamire ez a bejegyzés. Nem baj, ha ezredjére sem megy ez a témakör, hiszen egy számunkra teljesen nem létező dolgot próbálunk befogadni. Idővel és sok hallgatással, odafigyeléssel menni fog! J

Mercedes

Kövessetek Instagrammon ITT még több érdekességért és tartalomért! :)