POSTCARDS FROM TURKEY

Az „olmak” igéről…   A mai bejegyzésünk témája az „olmak” ige használata lesz, amitől sokan félnek, mert hogy sok alakja lehet, vagy nem lehet egészen megfeleltetni magyar nyelvtani formához minden esetben, de remélem, ezután a bejegyzés után picit könnyebb lesz majd J . Osszuk a használatát két nagy csoportra! Az első csoport lesz a „lenni” jelentésű csoport, míg a másik tárgyalt osztag a „történni” jelentést fogja kapni. 1. „Lenni” - Egyszerűen fogalmazva az olmak azt jelenti, hogy lenni. És itt jön a keveredés, mert ilyenkor rögtön próbáljuk rokonítani a magyar „lenni”-vel, ebből kifolyólag a vagyokkal, meg te vaggyal, és társaival. Törökben ez a lenni nem az a lenni. Törökben a „vagyok”-os lenni (jövő idő kivételével, mert ott használjuk egyedül az olmak-ot a „leszek”, „leszel” stb. kifejezésére) az egy mindig az adott szóhoz csatolt – yim, – sin, - siniz stb. vagy múlt időben – dim, – din stb. ITT megnézhetitek a táblázatokat. Az olmak-ot ilyen jelentésben ne

Modellkedés Törökországban... Mivel ez általánosságban egy sokakat érdeklő téma szokott lenni, és valamennyire kapcsolódik is Törökországhoz, Isztambulhoz, így gondoltam, hogy erről is írok egy bejegyzést, hogy milyen modellnek lenni a világ egyik legpörgősebb metropoliszában, hogyan zajlik ez az egész, és hogy egyáltalán megéri-e… Kezdetnek, vagyis hogy hogyan indult ez az egész… Én személy szerint a középiskola vége felé kezdtem modellkedni, de semmi komoly célom nem volt vele, csak azért csináltam lényegében, hogy csináljak valamit. Élveztem a fotózásokat, csináltunk pár show-t, olyan vicces, laza volt az egész. Akkoriban még nem igazán érdekelt külföld vagy úgy a méreteim általában. No pressure. Aztán a gimnázium vége felé kezdett bennem kialakulni egy érzés, hogy menni kell valahová. Akkor éreztem ezt életemben először, az azt követő években viszont már visszatérő vendég az életemben… kaptam is egy lehetőséget, meghívtak Spanyolországba egy szépségversenyre, hogy képv

Megtörtént-e, ha nem láttam? Avagy susmusoljunk picit! Ezzel a bejegyzéssel a török nyelvtan olyan ingoványos talajára tévedtünk, amellyel a nyelvtanulás során szerintem mindenki sokáig birkózik, hiszen ez egy újabb dolog, ami a magyar nyelvben egyszerűen nem létezik (ezt nem csodálom amúgy), így sokáig teljesen vakon tapogatjuk a szavakat kimondás előtt, hogy „na, vajon most jól használtam-é…”. Szerintem már mindnyájan tudjuk, hogy miről lesz itt szó, de azért elárulom: a – mi ş-es igeidők. Jéj. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy én bár tényleg mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legérthetőbb módon elmagyarázzam és érzékeltessem ennek a használatát, nem baj, ha még ezredjére sem leszel benne biztos. Szerintem ez tipikusan az a nyelvtani rész, amit akkor ért meg az ember, ha használnia kell. De lássunk előbb egy táblázatot arról, hogy mit is fogunk ma használni (mielőtt végleg feladnánk)! Ben – mi şim/mışım/muşum/müşüm Biz – mışız/mişiz/muşuz/müşüz