Jogosítvány Törökországban I/II. - Én és a török közlekedés, avagy egy egyelőre be nem teljesedett szerelem története...
Jogosítvány Törökországban I/I. - Én és a török közlekedés, avagy egy egyelőre be nem teljesedett szerelem története... Szóval, igazából, ahogy az évek alatt kirajzolódott előttem az adanai tömegközlekedés képe (bár, képe csak azoknak a dolgoknak lehet, amik léteznek, és nem vagyok benne egészen biztos, hogy az itteni tömegközlekedés sikerrel kvalifikálna a „létezés” témakörében... Ja, hogy arról a tíz buszról beszélünk, amik néha talán jönnek, meg a metróról, ami az elmegyógyintézeten és a helyi „ nyóckeren ” kívül sehova nem megy? My bad .), egyre erősebben éreztem, hogy nekem itt egy nap vezetnem kell majd, vagy pedig élek a harmadik opcióval, mint egy mindenféle fóbiával rendelkező ismerősöm, hogy gyalogolok mindenhová. Életem végéig. Ezt még átgondolom, nem dobunk ki mindent opciót az ablakon azonnal... Ennél megfontoltabbak vagyunk. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj. Mármint azon kívül, hogy soha életemben egy másodpercig nem érdekelt a jogosítvány megszerzése, arról pedig,