POSTCARDS FROM TURKEY

                                      Öt dolog, amit a legjobban szeretek Törökországban! Szóval, volt már a blogon, itt jó néhány ilyen felsorolás (például EZ , ahol a negatívumokról írtam bővebben), úgyhogy ma jöjjön még egy, ahol egy csokorba szedtem azokat a dolgokat, amiket a legjobban szeretek Törökországban! Kezdjünk is bele... Az első: minden megoldható. Bár, már-már kényszeresen rendszerezett, gyakorlatias lelkem még mindig jobban szereti (itt csak szeretné) a világos, átlátható és állandó jelleggel alkalmazott szabályrendszereket (ami itt a teljes fikció kategóriába esik), meg kell hagyni, hogy van annak előnye (miután kihordtad lábon a harmadik idegösszeomlásodat, mert megint nem jó a papírod), hogy itt tényleg minden megoldódik. Néha magától, néha fű alatt, néha a szabály teljes ignorálásával, de általában előbb vagy utóbb ( tartózkodási engedélyek esetében inkább utóbb – pláne Isztambulban) mindenre találnak valami megoldást. Amelynek a problémája egyébként az eset

  Koronavírus Törökországban, avagy mi történik, ha elkapod itt a Covid-et?   Ilyen táblázatokkal ismertetik itt a napi esetszámokat Mint ahogy teszem azt minden fantasztikus vagy kevésbé fantasztikus tapasztalatommal Törökországban, így gondoltam arról is írok nektek, hogy mik történnek errefelé Törökországban, pontosabban Adanában, ha az olyan szerencsés kiválasztott nyertesek között lennétek mint én, akik „sikeresen” elkapták a koronavírust. Allah korusun. Na, de visszatérve a témára... Sajnos nagy eséllyel az iskolából, ahol dolgozom (erről majd írok később részletesen) sikerült magamévá tennem ezt a betegséget, mivel az intézmény olyan kedves üzlet politikát folytat, aminek keretében inkább úgy döntöttek, hogyha az iskolában beteg van, akkor nem szólnak senkinek. Roppantmód sikeres volt, tényleg. És nagyon okos megoldás. Igazán hátráltatta a járvány terjedését. Ja, nem. De mindegy is... Most már nincs mit tenni. Azóta államilag be kellett zárnia amúgy is minden oktatási intézmén