POSTCARDS FROM TURKEY

A múlt, ami valóban már elmúlt (és láttam is)… A múlt idő vagyis Görülen Ge çmi ş Zaman A múlt idő a török nyelvtanban egyike azoknak a témáknak, amik sokaknak bosszúságot okoznak, nagy százalékban azért, mert eleve teljesen bekavarják őket az olyan kijelentések, miszerint „a török nyelvben több múlt idő van” (nincs, viszont több féle szemléletük van, ami nem feltétlenül fog múltat jelenteni), más részben pedig mivel ez a magyartól teljesen eltérő része a nyelvtannak, így valóban kicsit nehézkes lehet. Még bekeverés nélkül is. Mai témánk a múlt idő, illetve az a múlt idő, amit a saját szemünkkel láttunk (többnyire), és ami jelen esetben nem folyamatos, meg nincs benne semmi extra. 1. Hogyan képezzük? Ben -  dim/d ım/dum/düm * Sen -  din/d ın/dun/dün O -  di/d ı/du/dü Biz  -  dik/d ık/duk/dük Siz -  diniz/d ınız/dunuz/dünüz Onlar -  diler/d ılar/dular/düler Itt is fontos szabály, hogyha az igető utolsó betűje ç p h k s ş ...

Négy tévképzet Törökországról… Ebben a bejegyzésben olyan gyakran emlegetett „tényeket” gyűjtöttem össze, amiket általában Törökországgal kapcsolatban vagy Törökország és Magyarország vonatkozásában hallhatunk elég sokszor, és amik tapasztalataim szerint egyáltalán nem igazak. Na, már most, ez természetesen nem azt jelenti, hogy akkor nincs is ilyen, csak azért, mert én azt mondtam… hanem sokkal inkább azt, hogy én személy szerint nem találkoztam vele vagy nem estek meg velem a felsorolt dolgok közül esetek olyan sokszor, mint ahogyan azt állítják sokaknak egy esetleges törökországi út előtt. Ha te csak az ellenkezőjével találkoztál, nekem az is teljesen rendben van. 1. „A magyarok a testvéreink.” Én ilyen jellegű dolgokat maximum az isztambuli bazársoron hallottam – hogy némi szívmelengetéssel nőjön az eladási ráta, illetve egyetlen egy ismerősömtől, de tőle is csak azért, mert mint később a beszélgetés folyamán kiderült, ő komolyan érdeklődött az ilyen türk, turáni...

Vissza a jövőbe, avagy a jövőidő rejtelmei… A mai bejegyzésben a gelecek zaman nal, vagyis a jövőidővel fogunk foglalkozni, ami a török nyelvben egy sokkal gyakrabban használt igeidő mint a magyar nyelvben. 1. Hogyan épül fel? A török nyelvben a jövő időt az – (y)acak/ecek szavacskákkal fejezzük ki, amelyeket az igető és a személyragok közé ékelünk. Ha az igető magánhangzóra végződik, akkor a –(y)ecek/acak-ot adjuk hozzá , ha pedig mássalhangzóra, akkor csak simán az –acak/ecek-et. Illusztráljuk ezt néhány példával! Ragozzunk végig egy etmek, yapmak (csinálni) és egy yürümek (sétálni) igét! E/1 – ed ece ği m, yap acağ ı m, yürü yece ğ im T/1 – ed ece ğiz , yap acağ ı m, yürü yece ğ iz E/2 – ed eceksin , yap acak s ı n, yürü yecek sin T/2 – ed eceksiniz , yap acaks ınız, yürü yecek siniz E/3 – ed ecek , yap acak, yürü yecek T/3 – ed ecek ler, yap acak lar, yürü yecek ler Ugye, emlékeztek az „Efe pa şa çok ha...

A „valódi” jelenidő, vagyis a „ şimdiki zaman” Általában elmondható, hogy  talán ez a legkevesebb meglepetést tartogató török igeidő mind közül , hiszen pontosan be tudjuk azonosítani, mikor zajlik, mikor használjuk… de azért nézzük át, hogy ez is meglegyen!  J 1. Hogyan képezzük? - ha  magánhangzóra végződik az igető, akkor csak hozzáillesztjük a –yor szócskát , így: yürü-mek (sétálni) – yürü-yor (ő sétál). Viszont,  ha olyan magánhangzóra végződik az igető, amely nincs benne az i/ı/u/ü négyesben, akkor a magánhangzó harmónia szerint cseréljük a betűket!  Példa: bekl e -mek, özl e -mek (hiányolni valamit) -  e bekl i -yor-um, özl ü -yor-um ar a -mak - a ar ı -yor-um -  ha mássalhangzóra végződő az igető, akkor igető + i/ı/u/ü + yor  –  hiszen a magánhangzó harmónia mint mindenütt máshol, itt is működik, így  az igetőben lévő utolsó vagy egyetlen magánhangzó dönti el, hogy mi csatlakozik a – yor szavacskánkho...