POSTCARDS FROM TURKEY

Öt török étek, amit mindenkinek ki kell próbálnia…   Mondhatnám, hogy „ ó, igen átlépve a határt, sőt mi több még otthonról hatalmas rajongója lettem az összes török ételnek, ami ezen a földön megterem, és minden a sarki kebebosnál kezdődött, hogy aztán az Adana Kebabbal teljesedjen ki… ”, de akkor kifejezetten nagyot hazudnék, amit meg nem szeretnék. Úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy rajongásom meglehetősen lassan alakult ki a török konyha iránt, és az első időkben hónapokat töltöttem Isztambulban úgy, hogy egyszer sem ettem tisztességes török vacsorát. Sőt, mi több… még csak eszembe sem jutott, hogy ilyesmi egyáltalán a világon van, pedig szinte majdnem minden este étteremben ettünk. A miértre itt annyi a válasz, hogy ekkoriban főképp modellekkel voltam körülvéve (ők meg miért is ennének ugyebár…), meg alapvetően nemzetközi társasággal, akik között szinte nem is volt török emberke, így a csodálatos törökországi ételek fontossága pont, hogy Isztambulban sikkadt el a ...

Mi jön a távkapcsolat után, avagy alkalmazkodás egy új környezethez? Ha távkapcsolatokról beszélünk, akkor általában az első, amit megemlítenek, az a távolság folytonos legyőzése, hogy hogyan lehet kibírni (ki lehet-e egyáltalán, kérdezik még sokan), hogyan tud a pár találkozni, hogyan lehet megbízni egymásban, amikor akár egy óceán választ el egymástól, és hogyan lehet fenntartani a tüzet, a rajongást, a szerelmet egymás iránt… Viszont van egy valami, amiről senki nem beszél, és ami gyakran a párnak is csupán már a „finisben” jut eszébe… mi van a távkapcsolat után? Mi jön azután, hogy akár évekig megküzdöttetek a távolsággal, és elköltöttetek egy kisebb vagyont repülőjegyekre? Mi jön a szürke hétköznapokban egy teljesen más országban, kultúrában? És hogyan lehet túlélni? Ez az, amiről senki nem beszél, pedig ha ennyire megkomolyodott a kapcsolat, akkor ez az élet hátralévő részét jelenti… Én ebben a cikkben kizárólag a saját tapasztalataim alapján...

Sziasztok! Némi vizsgák, félévvégi hajrá után ismét hoztam bejegyzést,  ami a "szükségek" témájának második része lett. Remélem, hasznosnak fogjátok találni, és segítségetekre lesz a tanulásban! :) A következő adag szükségünk az ihtiya ç , ami magyar logikával egy nagyon könnyen érthető, rövidke anyagrész lesz. Hogyan épül fel? Lényegében ez a szó, pontosan ugyanazt a jelentést hordozza magában, amikor magyarul azt mondjuk, hogy „nekem szükségem van valamire” , és hatalmas szerencsénkre még a felépítése is mondhatni megegyezik a magyar verzióéval. Nézzünk egy példamondatot! (Benim) yeni bir kediye ihtiyacım var. Szükségem van egy új macskára. Nézzük, mi mit jelöl! - benim – nem kötelező a használata, azt mutatja meg, hogy kinek van szüksége az adott dologra, cselekvésre stb. - yeni bir – egy új (valamire). - kedi ye – macská ra . Tehát, ebből kifolyólag, amiRE szükségünk van, az szépen megkapja a –(y)a/e-t. Pontosan mint magyarban. - ...

„Sztereotípiák”, amiket talán minden törökül beszélő külföldi hallhatott már Ebben a bejegyzésben olyan gyakran ismételt mondatokat gyűjtöttem egy csokorba, amivel én viszonylag gyakorta találkoztam mind Törökországban, mind pedig itthon, amikor nyelvtudásra, nyelvekre terelődött a téma, és előjött a török nyelv… De kezdjük is el! 1. „És akkor tudsz olvasni is?”  avagy amikor nem tudja, hogy a törököt pontosan ugyanazzal az ábécével írják (néhány plusszal kiegészítve, ugye), mint a saját anyanyelvét… Igen, kedves barátom, mint mindannyiunkat, akik a Föld teke szerencsésebb felén élnek (Istennek legyen hála érte!) engem is megáldottak az olvasás órák varázsával a magyar közoktatásban, így életem nagyjából 6.évére egészen megfelelően sikerült elsajátítanom ezt a képességet. Mára ez a sztenderd válaszom erre a kérdésre, amelyet én személy szerint túl sokszor kaptam meg ezidáig (és amelyet boci szemek követnek), korábban egy bájos „mi a probléma lényege?” c. a...

A szükség nagy úr, avagy mi kell, mi nem kell törökül? – 1. rész Mai bejegyzésünkben a „szükség” témáját fogjuk körbejárni a lehető legalaposabban, és a lehető legegyszerűbben természetesen. Akkor kezdjük is el! Több alpontra fogom bontani a különböző kifejezési módokat, hogy minél világosabb legyen a használatuk.  1. Laz ı m, Gerek - Ez az első szükséget kifejező szavaink , amelyek az egyik leggyakrabban alkalmazott „szükség”-ünk. Erősségében nem különbözik a magyar „kell” szavunktól. Ha valahová mennünk kell, valamit vennünk kell, és társai, akkor ezt nyugodtan alkalmazzuk. - Nézzünk egy példát, hogy lássuk, hogyan épül fel egy mondat ennek a szónak a segítségével! Benim okuma m laz ı m / gerek. (Olvasnom kell.) - Miből áll ez a mondat, és minek mi a funkciója? ·     benim – enyém => így jelölöm, hogy kinek kell az adott cselekvést elkövetnie. NEM muszáj használni (csak ha hangsúlyozni szeretnék, hogy az ÉN adott cselekvé...