POSTCARDS FROM TURKEY

Ölüdeniz, Fethiye útinapló Mint korábban a blog indulásakor ígértem, utazásokról is fogok hozni beszámolókat, tippeket, illetve cikkeket, hogyha esetleg ti is utazás előtt álltok, akkor már képben legyetek érkezés előtt vagy, ha éppen új úticélt kerestek, akkor meghozzam a kedveket egy-egy desztinációhoz. Mai témánk legújabb törökországi utazásom lesz, ez alkalommal Ölüdenizbe! De nézzük is a kezdetektől! Hogyan lehet a legegyszerűebben eljutni ide? Hoteltől függő természetesen a legegyszerűbb módszer, de ha a szállásotok Ölüdenizben vagy Fethiyében található, akkor a Budapest-Isztambul-Dalaman (vagy ha valakinek közelebb van, akkor Pozsony-Dalaman közvetlen járat is létezik ebben a szezonban, ITT rá tudtok keresni) útvonalat ajánlom a Pegasusszal (természetesen a Turkish Airlines-nak is létezik ez az útvonala, de általában a Pegasusnál találjuk az olcsóbb ajánlatokat). Kényelmes várakozási idők vannak (szerintem nyaraláskor, pláne családdal érdemesebb több időt hagy...

A török nyelvtanulás rejtelmei, avagy amikor a „merhaba” már nem elég… Ha Törökországba terveztek költözni, ha már eleve itt éltek, ha „török párkapcsolatban” éltek, vagy ha az élet úgy hozza, hogy esetleg kénytelenek vagytok megpróbálkozni a török nyelv megtanulásával (és közben az idegösszeomlás kerget, mert ezredjére is úgy érzed, hogy a tudásod a semminél jóval kevesebb), akkor ez a cikk neked szól. Meg akkor is, ha csak egyszerűen érdekel a nyelvtanulás témaköre. Először, amit mindenképp le szeretnék szögezni: nem vagy egyedül és nem vagy buta, és igen, menni fog. Lehet, hogy nem egy hét múlva, de menni fog. Mindenki így kezdte, nagyon ritka az, aki felnőttként azonnal magabiztosan használ egy idegennyelvet, szóval tényleg semmi baj nincsen. Én a mai napig emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt ültünk egy étteremben, társasággal, figyeltem az embereket, ahogyan nevetgélnek, beszélgetnek, és úgy éreztem, én ennek soha nem leszek a része. Soha nem fogom őket megérteni, so...

Öt török étek, amit mindenkinek ki kell próbálnia…   Mondhatnám, hogy „ ó, igen átlépve a határt, sőt mi több még otthonról hatalmas rajongója lettem az összes török ételnek, ami ezen a földön megterem, és minden a sarki kebebosnál kezdődött, hogy aztán az Adana Kebabbal teljesedjen ki… ”, de akkor kifejezetten nagyot hazudnék, amit meg nem szeretnék. Úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy rajongásom meglehetősen lassan alakult ki a török konyha iránt, és az első időkben hónapokat töltöttem Isztambulban úgy, hogy egyszer sem ettem tisztességes török vacsorát. Sőt, mi több… még csak eszembe sem jutott, hogy ilyesmi egyáltalán a világon van, pedig szinte majdnem minden este étteremben ettünk. A miértre itt annyi a válasz, hogy ekkoriban főképp modellekkel voltam körülvéve (ők meg miért is ennének ugyebár…), meg alapvetően nemzetközi társasággal, akik között szinte nem is volt török emberke, így a csodálatos törökországi ételek fontossága pont, hogy Isztambulban sikkadt el a ...

Mi jön a távkapcsolat után, avagy alkalmazkodás egy új környezethez? Ha távkapcsolatokról beszélünk, akkor általában az első, amit megemlítenek, az a távolság folytonos legyőzése, hogy hogyan lehet kibírni (ki lehet-e egyáltalán, kérdezik még sokan), hogyan tud a pár találkozni, hogyan lehet megbízni egymásban, amikor akár egy óceán választ el egymástól, és hogyan lehet fenntartani a tüzet, a rajongást, a szerelmet egymás iránt… Viszont van egy valami, amiről senki nem beszél, és ami gyakran a párnak is csupán már a „finisben” jut eszébe… mi van a távkapcsolat után? Mi jön azután, hogy akár évekig megküzdöttetek a távolsággal, és elköltöttetek egy kisebb vagyont repülőjegyekre? Mi jön a szürke hétköznapokban egy teljesen más országban, kultúrában? És hogyan lehet túlélni? Ez az, amiről senki nem beszél, pedig ha ennyire megkomolyodott a kapcsolat, akkor ez az élet hátralévő részét jelenti… Én ebben a cikkben kizárólag a saját tapasztalataim alapján...

Sziasztok! Némi vizsgák, félévvégi hajrá után ismét hoztam bejegyzést,  ami a "szükségek" témájának második része lett. Remélem, hasznosnak fogjátok találni, és segítségetekre lesz a tanulásban! :) A következő adag szükségünk az ihtiya ç , ami magyar logikával egy nagyon könnyen érthető, rövidke anyagrész lesz. Hogyan épül fel? Lényegében ez a szó, pontosan ugyanazt a jelentést hordozza magában, amikor magyarul azt mondjuk, hogy „nekem szükségem van valamire” , és hatalmas szerencsénkre még a felépítése is mondhatni megegyezik a magyar verzióéval. Nézzünk egy példamondatot! (Benim) yeni bir kediye ihtiyacım var. Szükségem van egy új macskára. Nézzük, mi mit jelöl! - benim – nem kötelező a használata, azt mutatja meg, hogy kinek van szüksége az adott dologra, cselekvésre stb. - yeni bir – egy új (valamire). - kedi ye – macská ra . Tehát, ebből kifolyólag, amiRE szükségünk van, az szépen megkapja a –(y)a/e-t. Pontosan mint magyarban. - ...

„Sztereotípiák”, amiket talán minden törökül beszélő külföldi hallhatott már Ebben a bejegyzésben olyan gyakran ismételt mondatokat gyűjtöttem egy csokorba, amivel én viszonylag gyakorta találkoztam mind Törökországban, mind pedig itthon, amikor nyelvtudásra, nyelvekre terelődött a téma, és előjött a török nyelv… De kezdjük is el! 1. „És akkor tudsz olvasni is?”  avagy amikor nem tudja, hogy a törököt pontosan ugyanazzal az ábécével írják (néhány plusszal kiegészítve, ugye), mint a saját anyanyelvét… Igen, kedves barátom, mint mindannyiunkat, akik a Föld teke szerencsésebb felén élnek (Istennek legyen hála érte!) engem is megáldottak az olvasás órák varázsával a magyar közoktatásban, így életem nagyjából 6.évére egészen megfelelően sikerült elsajátítanom ezt a képességet. Mára ez a sztenderd válaszom erre a kérdésre, amelyet én személy szerint túl sokszor kaptam meg ezidáig (és amelyet boci szemek követnek), korábban egy bájos „mi a probléma lényege?” c. a...